Folytatva a lakásfelújítási projektet, tovább fűzöm a gondolatokat a kérdésekkel- döntésekkel kapcsolatban. A nagyszobai galéria jól sikerült, szép és praktikus lett. A galárián kialakított kis hálószoba nagyon kellemes lett. Van természetes fény is, meg persze egy kis “csalás” az elválasztó fal nyílásaiban, de mégis szeparált lett. Belülről ez így néz ki.
Már csak a lépcső volt a kérdés. Eredetileg a lépcső egy létra szerű feljáró volt, ami nagyon kényelmetlen volt. Eldöntöttük, hogy a lépcső átkerül a másik oldalra, mert ott a fal mellett kényelmes húzott karú lécsőt is el lehet helyezni. Természetesen azért ez sem olyan mint egy normál lépcső, de a lehetőségekhez képest kényelmes. Magát a lépcsőt készen vásároltuk, de a színe nem tettszett, így azt saját kezűleg lazúroztam dió színűre.
A lépcső melletti fal nekem nagyon steril felület volt, tapétázni nem akartam, de gondoltam itt a lehetőség hogy újabb kreatív ötletet valósítsak meg.
Ha esetleg megtetszett a lámpa amit itt láttok, akkor ne lepődjetek meg, ha nem találjátok meg egyetlen áruházban sem- ez lett a kreatívkodásom végeredménye. (később még mutatok képeket róla)
Nos ezzel készen is van a nagy galéria.
Miért is lett duplázás a bejegyzésem címe? Mert itt nem állhattunk meg… kellett még egy galéria.
A nagy belmagasság miatt vétek lett volna nem kihasználni a teret.
Most visszamegyünk kicsit az időben és mutatok pár képet a szétbombázott állapotokról. A lakás bejáratánál ahol korábban a konyha volt, ott egy előszobát alakítottunk ki, egy kis háztartási falfülkével. Mosógép kiállással, és a meleg víz bojler kiállásának helyével. Ebből nyílik a fürdőszoba, ami ahhoz képest hogy egy kicsi lakásról beszélünk, szép tágas lett. A fürdő szoba fölé pedig egy kicsi galéria került.
Ehhez a válaszfalat részben és volt amelyiket egészen el kellett bontanunk. Szétbontottuk a fürdőszobát, nem volt egy szép látvány.
Tömören néhány képben megmutatva erről van szó.
Itt azért nem volt annyi mozgásterünk sem a korlátot sem a lépcsőt illetően, mert nagyon behatároltak voltak a lehetőségeink. A lécső kicsit meredekebb mint a nagyszobában, mert kisebb a hely, a korlátnál pedig mindenképpen egy áttört szellős megoldásban gondolkodtam, hogy ne alakuljon ki “doboz” hatás. Ez a galéria mindössze 6,5 nm, de úgy gondolom hogy mindenképpen hasznos lehet, és a két galériával a 37 nm-es lakásból máris 56 nm-es lett.
És ahogy kerültek a helyükre a dolgok, egyre szebb és mutatósabb lett az egész.
A lépcső és a korlát acél szerkezetű lett, fa lépcsőlapokkal, amit szintén dió színűre lazúroztam.
De egyenlőre csak a váz szerkezet látszik.
A bejárati ajtó mögött indul a feljáró, így nincs benne a közlekedési útvonalban. A lépcső alatt pedig elegendő hely van mindenféle dolgok tárolására.
A tapétán lévő bronz szín ihletett arra, hogy a lépcső szerkezetet bronz színűre fessem.
Itt még a padló burkolatok nincsenek készen.
Azért ez így képekben elmesélve gyors és látványos. Ez persze a valóságban sok sok “újratervezés”, bosszankodás, és fejvakarás mellett történt. Ami nagyon nem könnyítette meg a dolgunkat az az volt, hogy egyetlen derékszög nem található a lakásban. Minden mindennel olyan szöget zár, be, hogy még véletlenül se legyen közte egyetlen 90 fokos sem. Na de ez adja meg a báját a dolognak. Ettől függetlenül az azért elmondható, hogy ez a régi épület még mindig jobban meg van építve, mint egyik másik most épített ház. A válaszfal bontásánál találkoztunk olyan falazással, amit a mai kőművesek talán csak könyvből ismernek. Bár nem akarom a szakikat becsmérelni, lehet hogy egy tanult kőműves tudná, de a sok – magát építési vállalkozónak nevező- kókler nem biztos. És tényleg nem szeretnék megsérteni senkit, és aki tudja hogy szakmailag felkészült és profi, az semmiképpen ne vegye magára, de sajna vannak a piacon ennek az ellenpéldái is bőven. Tapasztalatból tudom.
Folytatásban következik még a fürdőszoba, és a gépészet.
.jpeg){kind=link}
.jpeg){kind=link}
.jpeg){kind=link}