Fájó szívvel ugyan de a napfényes Barcelonából irány haza. Bár az időjárásra itt sem lehet most panaszunk. Na de hogy azért itthon se maradjunk új csemegézni való nélkül máris folytatom az iroda projekt aprócska részleteinek megmutatását. Még mindig az íróasztal és iroda bútor. Összességében már láthattatok fotót róla és ígértem hogy részleteket is mutatok.
Legelső bejegyzéseim egyikében – amikor a hálószobáról írtam- már említettem, hogy mennyire utálom a vezetékeket. Lámpa, telefontöltő adatkábel és sorolhatnám még. Na ezeknek a vezetékeknek a koncentrált lelőhelye hol máshol lenne mint az irodában. Erre akartam kitalálni valamilyen emberi megoldást. Íme ez lett belőle:
Az asztal lapból kikanyarítottunk egy kis részt, amit zongorazsanérral tettünk nyithatóvá. Az ajtócskán lyukat vágtunk, amin keresztül az éppen szükséges vezetékeket ki lehet húzni és csatlakoztatni.
Az ajtócska alatt egy hosszú doboz található, aminek az alján szintén van egy lyuk, amin keresztül az elosztó csatlakozik a konnektorba.
Így aztán a vezetékek sem az asztalon sem az asztal alatt nem látszanak, rejtve maradnak.
A másik megoldandó feladat a nyomtató elrejtése volt. Nem nagyon rajongtam az ötletért, hogy maradjon elől az asztalon. Egyrészt mert így is kevés a hely, másrészt meg nem is szép látvány harmadrészt meg azért mert nem. 🙂
Így jött az ötlet, hogy az asztal alatt a két munkaállomás közötti fiókos szekrényben kapjon helyet. A fiók fölött fut a kábeles kis doboz, azon keresztül az adatkábelt át lehet húzni és mindkét géphez csatlakoztatható. Hurrá!
Mint említettem korábban a férjem cetligyáros. És ezeket a cetliket egy bizonyos ideig meg is őrizzük. Ki tudja van e valamelyiken valami “később is fontos lehet” információ. Na ezeknek és az apró kütyüknek találtam ki a kicsi fiókokat a felső szekrényhez rögzítve. Ezeknek a kis fiókoknak az az igazi előnye, hogy olyan fiókvasalattal lettek ellátva, ami lehetővé teszi, hogy a fiók teljes hosszában kihúzható legyen. Így a teljes tartalma akadály nélkül. Nincs rejtőzködő cetli…
És még néhány kép a felső szekrényről.
A legpocséklóbb az a megoldás amikor a levegőt tároljuk a szekrényeinkben. Ez egy jó tervezéssel kiszűrhető. Az irataink nagy része dossziékban vannak lefűzve, ami meg nincs, azt meg majd lefűzőm. Így a szekrény mélységét, és a polcok közötti távolságot ezekhez a mappákhoz igazítottuk. Így nincs levegő tárolás.
A világítást úgy oldottam meg, hogy a szekrény alsó részén kialakítottunk egy kis dobozt, amiben rejtett világítás lett elhelyezve. Ennek a doboznak a teteje olyan mint egy polc, kivehető felemelhető, tehát könnyem hozzá lehet férni ha szerelni kell valamit.
És még az ajtó nyitó szerkezetről. Nem akartam fogantyúkat a felső szekrényre. Ezért azt az ajtónyitó szerkezetet választottam amit az IKEA-ban láttam. Nyomásra nyílik és nyomásra záródik. Konyhába nem választanám mert biztos hogy nagyon látszana a nyomogatás helye, de itt nem lesz akkora igénybevételnek kitéve, és remélhetőleg nem lesz zsíros kézzel nyomogatva.
Nagyjából ezek voltak azok az apróságok, amelyeket a tervezés során figyelembe vettem. És erre biztatlak titeket is. Mielőtt valamibe belevágtok, gondoljátok végig, hogy milyen megoldás az ami az életeteket megkönnyítené. És a megvalósításban pedig legyetek állhatatosak! Ne engedjétek, hogy az “ilyet nem szoktunk csinálni” mesterek lebeszéljenek róla. Inkább keressetek olyan mestert aki “meg lehet oldani” elvek mentén dolgozik.
Jó tervezgetést!
