Folytatva a kis nyaraló projektet egy olyan helyiségről mutatok most képeket, ami közlekedőnek, vagy előszobának nagy, nappalinak túl kicsi, és túl sok ajtó van rajta.
A helyiség a 80 -as évekhez hűen lambériával burkolt, ami persze nagyon praktikus, de cseppet sem szép. Az amúgy sötét, északra néző tér szűknek, sötétnek lehangolónak hatott.
A lambéria és a padlóburkolat között régi metlachi lábazati lap volt, amit nem akartunk leszedni.
A többi szoba felújítása a vízparti hangulat jegyében történt, így itt is maradtam ennél a színvilágnál. A falak,a lambéria, és az ajtótokok is új színt kaptak- a megunhatatlan fehéret. Az ajtólapok szürkéskék színűek lettek.
A lábazatot fehér színű, széles parkettaszegővel oldottuk meg. ahogy fehérré váltak a felületek, úgy vált egyre tágasabbá a tér.
A bejárati ajtó is megújult.
Végül a végeredmény, ahol a tulajdonos Afrikából származó másik festménye is méltó helyet kapott. A kékek, a natúr gyékény szőnyeg, a bambuszra tekert kötél lámpa gondoskodnak a vízparti hangulatról. A bútorozás okozott némi fejtörést, de végül sikerült megoldani, hogy ebben a nagyon tagolt térben kialakuljon egy kis rész a tévézéshez.
dav