Beküldve:

MEDITERRÁN ÁLOM

Csak egy kis ízelítő abból, hogy mire is vagyunk képesek a digitális eszközök használatával. Egy kis szezonális étterem a Balatonnál, egy új elképzelés háromféle megoldás. Itt azt gondolom, hogy a képek magukért beszélnek. Először  megmutatom a jelenlegi állapotot, aztán a terveket szépen sorba.
Miért álom? Mert a megvalósítás még várat magára, addig csak az álmainkban néz ki így, meg a “tervező asztalon”.

A vendégtér több nézőpontból:

 

 

Ez egy közlekedő rész a vendégtér és a pult között.

Maga az étterem

Még vendégtér.

A szerkezet:

 

Bárpult:

 

 

 

 

 

Íme az első elképzelés. Nagyon sok különbség nincs az egyes variációk között, de van némi finomság, amiben másak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Az oldalsó térelválasztáshoz bambusz pálcákat használtam:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

    A másik megoldás:a térelválasztás itt római rolóval történik, kicsit másabbak az asztalok, és az elrendezés. Van néhány éjszakai kép is, hogy a világítás is modellezve legyen.

 

 

 

 

 A bárpult:

 

 

 

 
 És lehet ezt még tovább öltöztetni: a másik oldali térelválasztásra  elhúzható függönyt használunk.

Még egy másik megoldás:

 A római rolós megoldás a külső megjelenésben feltrubózva:

 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
A bárpult ismét:

Még egy variáció:

Itt minden oldalon könnyed, dúsan redőzött elhúzhat függöny szolgál térelválasztóként.

 

 

 

 

És az utolsó, ami hasonlít az elsőhöz, de mégis kicsit más: a bambusz rudak itt fehérek és a szerkezet is kap takarást. Íme:

 Itt a cégér is új, és lesz olyan kép, ahol másként néz ki az is, mert azt is tervezgettük, hogy melyik megoldás lesz a végső.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Ez volt a tervezgetés szakasza, több variációval. Szerintem ezeken a képeken remekül látszik, hogy ez a 3D-s tervezés milyen remek lehetőségeket rejt magában.

Beküldve:

EGY UDVAR CSALÁD-BARÁTOSÍTÁSA

Sziasztok!

A napokban újrahasznosításról írtam bejegyzéseket, és arra gondoltam, hogy megmutatom nektek, hogy én hogyan valósítottam meg azok közül az ötletek közül néhányat.
Van egy kedves kis családbarát nyaraló Balatonszemesen, aminek az udvarát kellett család-barátosítani, kb. nulla forintból. Na jó attól kicsit több volt a ráfordítás, de annak viszont töredéke, ha mindent készen vettem volna.
Kezdjük az ülőkékkel.
Kell egy ismerős gumis, aki örül ha megszabadítjuk néhány használt autógumitól.

 
Először összecsavaroztam a gumikat, hogy nem boruljanak szét. 
Aztán lefestettem őket mindegyik ülőkét más színűre, hogy igazodjanak a nyugágyak színeihez. 
A festéshez vizes bázisú zománc festéket választottam, hogy az erős oldószer ne bontsa meg a gumit. Minimum két rétegben le kell festeni, és sok festéket “eszik” a folyamat, mert befolyik a festék a redőkbe.

Vidám színűek lettek.

 
 
 
 
 
 
                                             
 
Itt már látszik, hogy az ülőkék színe igazodik a nyugágyakhoz.
 

Aztán OSB lapból készült rá tető, amit szintén rácsavaroztam, és a gumival megegyező színűre festettem. Erre kerül színes párna, hogy kényelmes legyen. 
Körbe raktam a szalonna sütőn, így kész a sütögetős hely.

De itt nem állt meg a munka. Volt még egy pár autógumi, ami felhasználásra várt. Mi más készülhetett belőle, mint játék a gyerekeknek.
a folyamatot nem rögzítettem, de a végeredmény magáért beszél. a festésnél itt használtam maszkoló szalagot a csíkos gumihoz, próbálkoztam pöttyössel is, de azt nagyon nehéz, mert befut a festék a redőkbe.

A hinták alá kb 30 cm vastagon homokot terítettünk, hogy ne legyen kemény a talaj. A csavarok és anyák amiket használtunk, meg a kötelek körülbelül 2000 forintba kerültek. Szóval nem nagy költség, és igazán vidám hellyé tehetjük az udvarunkat.

“Nekem a Balaton a Riviéra” szól a dal, de azért valljuk be őszintén, hogy aki nem 25 éves, vagy annál fiatalabb, annak a Balatonról még a Zimmer Ferik időszaka jut eszébe. Retró házak, retró bodegák. Hát ebből itt sincs hiány, és a “pakoljunk be mindent télire”állapot is elég ijesztően hat tavasszal.

Innen indul a másik kis epizódja a családbarátosításnak.

Láthatok a képen szürke műanyag kárpitos székeket. Ez tipikus felnőttnek kicsi, gyereknek nagy szék, de jó stabil, pedig több mint 30 éves. Kidobni nem akartam, de ebben a formában megtartani sem.
Szóval kipakoltam mindent és körülnéztem, mit is tegyek, hogy hangulatos legyen

 Először is lefestettem az oldalfalakat, hogy frissebb, tisztább legyen. Az egyik oldalfalra felraktam egy falpanelt, ami csempe hatású, konyhapult fölé alkalmazható.
Egy kis polcba lukat vágtam és a polcot gyerek derék magasságba felraktam a falra. 
Ez egy konyha pult lesz.

Közben a székre is meg lett az ötlet. Levágtam a lábaikból annyit, hogy gyerek szék magasságú legyen. Kiszedtem az ülőke részt, és elő az ecseteket. A színes festékkel, amit a gumihoz vettem, lekentem a székeket is. 


 Az ülőkéket vidám színes mintás viaszos vászonnal húztam be, és a kis asztalra is jutott belőle. Így meg lett a baba étkező.

 

 Na de hol is készül a homoktorta, a sárfőzelékkel?
Először is komfortosítani  kell a helyet. És mi lehetne alkalmasabb egy retró bodegában erre, mit a henger minta?

Nem régen vettem a vaterán egy festő henger készletet. Nagyon örültem, hogy sikerült hozzá jutnom ilyen hengerekhez. Persze azt hittem, hogy ez egy egyszerű művelet. Tévedtem.


Na de nem nagy baj, ha nem tökéletes, mégiscsak konyhásabb lett a hangulata

 

 Zománcos tál a lukba- mint mosogató tálca, néhány színes konyhai eszköz fali sínre akasztva, pöttyös zománcos edények, és meg is van a konyha.


 A játékokat egy lefestett gyümölcsös ládikába tettük. Így rendben is tarthatóak.

Hát így történt egy nyaraló család-barátosítása. Vannak még ötleteim a jövő nyári szezonra is, de azt majd akkor, ha meg is valósul.

Beküldve:

PÓTOLOM MULASZTÁSOM

A múltkorában közzé tettem képeket a saját készítésű lámpámról de elmulasztottam megmutatni, hogy valójában hogyan is készült. 
No most megmutatom azokat a lépéseket, amit dokumentáltam. 

 

 Először a méretre szabott deszkákat természetesen lecsiszoltam, portalanítottam – ezt unásig fogom még ismételni, de sajnos ezt nem lehet kispórolni ha szép végeredményt szeretnénk. Aztán a kívánt színű lazúrral lekentem. Én azt a sötét diót kentem rá, amivel a lépcsőt is kentem, mivel a lépcsőhöz készült a lámpa.

 

 

Megvártam míg megszáradt és finom csiszolóval még egyszer átcsiszoltam. 
 
Maszkoló szalaggal egy szakaszt “lekerítettem” én a lámpa felső  részre terveztem ezt, és bronz akril festékkel lefestettem. 
 
Mikor ez megszáradt, akkor levettem a maszkoló szalagot, és arany színű akril festékkel íveket, festettem rá. Ez persze lehet bármi, amit úgy gondoltok, hogy nektek teszik.

 

Legvégül fehér színű akril alapú struktúr pasztával  az ívek mentén csak nyomtam rá egy -egy csíkot, mintha fogrémmel csináltam volna.

 

 

 
A struktúr pasztának az a lényege, hogy olyan marad az alakja száradás után, is, amilyennek elkészítjük. Én úgy hagytam, ahogy a tubusból kijött. Ez ad egy kis plasztikusságot a felületnek. 
 
Végül mikor minden megszáradt, akkor a kicsire vágott deszkákat a tetejére csavarozta, átfúrtam a vezetéknek egy lyukat, hogy alul mikor felszereljük rá a lámpát a villanyvezetékhez lehessen kötni. 
 
Valójában nem nagy költségvetéssel készülő dekorációs eleme a lakásnak, de mégis nagyon hangsúlyos dísze lehet. 
Fontos, hogy a színeket jól válasszuk meg, az egy helyen alkalmazott színek harmóniában legyenek egymással, és az elkészült alkotás harmonizáljon azzal a helyiséggel ahová ki akarjuk rakni. 
 
Ennyi amit elmulasztottam a lámpával kapcsolatban. Remélem sikerült alkotó kedvet csinálni, és lesznek hasonló alkotások szerte az országban. 

 

Beküldve:

AZ AJTÓRÓL- AHOGY ÍGÉRTEM

A lakásfelújítás közben azért akadtak olyan dolgok, amiben nem volt teljes egyetértés. (Még saját magammal sem :)) Ilyen volt a szoba ajtaja is. A felújítás előtti fürdő és WC ajtó egyértelmű volt hogy kuka, de ettől az ajtótól nem volt szívem megválni. Minden új lett a lakásban: az ablakok, a bejárati ajtó, a falfelületek, úgy éreztem hogy kell valami, ami az állandóságot, a történelmet képviseli ebben a lakásban. Na meg gyönyörű míves rézkilincs van az ajtón. Ezt nem hagyhattam veszendőbe. Így aztán neki vágtam az ajtó felújításának.
Azt gondoltam, hogy egy kis csiszolás alapozás és festés, mi bajom lehet? Hozzákezdtem, de ami aztán következett, az azért nem volt egyszerű.
Mutatom a kiindulási állapotot:

No ez a látvány fogadott, amikor alaposabban szemügyre vettem. Akkor már tisztán látszott, hogy a csiszolás nem lesz a kedvenc időtöltésem, úgyhogy vettem is gyorsan egy gépet hozzá.
És hajrá.

 

 

 Ezen a ponton azt gondoltam, hogy talán mégsem volt olyan jó ötlet ez a felújítás. De persze vagyok annyira makacs, ha már elkezdtem, nem hagyom abba.

 

Aztán portalanítás. Az nagyon fontos!

Ez után jött a fatapaszolás. A repedések mélyedések kitömése fatapasszal. Eleinte jó játék volt, de már a végére vízhólyag volt minden ujjamon, mert a sarkokat, a kicsi éleket csak kézzel lehetett megcsinálni.

 

 

 

 

 

 

 

Miután mindkét oldalon elkészültem a fatapaszolással, jöhetett ismét a csiszolás, portalanítás. Majd még egy kör fatapaszolás, száradás után csiszolás portalanítás.

Ugyanezt a folyamatot természetesen az ajtó kereten is el kellett végezni, ott is hasonló volt a helyzet, csak annyival volt rosszabb, hogy ott nagyon sokat kellett kézzel csiszolni.

 

 Az ajtó keretről csak a kész állapotról van fotóm.

 

 

 

 

 

 

 A kilincs rendbetételéhez újabb csiszoló gépet vásároltam, mert a rákent sok-sok festéket nem tudtam volna kézzel levakarni,

 

 

 

 

 
 
 
 

 

 

 

 

 

Ezen a képen szépen látszik, ahogy a kis polírozóval kifényesítettem.

 

 

 

És két fotó a kész állapotról. Talán nem tökéletes, sőt biztos, de azt gondolom hogy megérte a sok munkát, hogy ez a szép ajtó megmaradhatott az eredeti helyén.

 

 

 

 

 

 

 

 

Beküldve:

AZ UTOLSÓ SIMÍTÁSOK KÖZBEN

 

Mondhatnám, hogy az utolsó simítások után, de sajnos még mindig nem tartunk ott. A lámpák még hiányoznak, bár már a fürdőszobait kiválasztottam, az étkezőbe készítettem egyet és még két lámpát készítettem, egyet a nappaliba és egyet az előtérbe, de ezek még nincsenek felrakva. A lényegesebb dolgok elkészültek most mutatok még fotókat a kész állapotról. Majd a lámpakészítést is megmutatom.

 

 

 Itt van a konyha helye kialakítva. Minden  géphez a szükséges kiállásokkal csatlakozókkal.

 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
  Erről az ajtóról még mesélek egy kicsit, jól nézzétek meg.
 

 

 
 Íme a másik saját készítésű lámpám.

 
 
 

 

Ezek a képek a kis galériáról készültek. 

 

 

 

 

 

 

Így most a felújítás véget is ért. Lesz még néhány finomítás, lámpa felszerelés, majd azokról is mutatok képeket, és még egy bejegyzést szentelek az ajtónak.

Beküldve:

MILYEN LEGYEN A FÜRDŐSZOBA?

A felújítás során ahogyan kialakultak a helyiségek, a funkciók, sor került a fürdőszoba kialakítására is. Alapvetően, nem  nehéz feladat- gondoltam én, de ahogy elkezdtem konkretizálni az elképzelést, akkor jöttem rá, hogy ez mégsem olyan egyszerű. 
A gépészeket nem volt nehéz kiválasztani, mert egy korábbi nyaraló felújításnál már dolgoztam  együtt ezzel a csapattal, és teljesen profi munkát végeztek, így ez nem volt kérdés.

Most már csak az elrendezés, a stílus volt kérdés. Most mutatok néhány képet ami inspirált.

 

 Igen alapvetően mindegyik semleges “biztonságos” föld színek, natúr árnyalatok. 
Ez nem véletlen, mivel nem tudom hogy ki lesz a lakás új gazdája, nem tudom hogy milyen stílus kedvelője, így ezt a megoldást választottam.
 
 
Mint már említettem a lakásban derékszögek nincsenek. Ezért kész zuhanykabin beszerelése mondhatni esélytelen volt. Maradt az épített kabin üveg ajtóval. 
 
Íme ez lett a megvalósult állapot: 
 

Mosdónak mosdó tálat választottam, amire figyelni kell: ehhez magasított csaptelep szükséges!

 

 

 

 

 

Beküldve:

LÁMPA MÉG KÉPEKBEN

A tegnapi bejegyzésben mutattam meg a lámpát, amit a lépcsőfeljáróba készítettem. Most mutatok még képeket róla. 
 
 
Dió lazúr, akril festék, struktúr paszta- csak ennyi kell hozzá

 

 

 

 

 

 

 

Beküldve:

DUPLÁZZUNK

Folytatva a lakásfelújítási projektet, tovább fűzöm a gondolatokat a kérdésekkel- döntésekkel kapcsolatban. A nagyszobai galéria jól sikerült, szép és praktikus lett. A galárián kialakított kis hálószoba nagyon kellemes lett. Van természetes fény is, meg persze egy kis “csalás” az elválasztó fal nyílásaiban, de mégis szeparált lett. Belülről ez így néz ki. 

 

 

 

 
 
 
 
 
Már csak a lépcső volt a kérdés. Eredetileg a lépcső egy létra szerű feljáró volt, ami nagyon kényelmetlen volt. Eldöntöttük, hogy a lépcső átkerül a másik oldalra, mert ott a fal mellett kényelmes húzott karú lécsőt is el lehet helyezni. Természetesen azért ez sem olyan mint egy normál lépcső, de a lehetőségekhez képest kényelmes. Magát a lépcsőt készen vásároltuk, de a színe nem tettszett, így azt saját kezűleg lazúroztam dió színűre. 
 
 

 

 

A lépcső melletti fal nekem nagyon steril felület volt, tapétázni nem akartam, de gondoltam itt a lehetőség hogy újabb kreatív ötletet valósítsak meg.  
Ha esetleg megtetszett a lámpa amit itt láttok, akkor ne lepődjetek meg, ha nem találjátok meg egyetlen áruházban sem- ez lett a kreatívkodásom végeredménye. (később még mutatok képeket róla)
  

Nos ezzel készen is van a nagy galéria.

 

Miért is lett duplázás a bejegyzésem címe?  Mert itt nem állhattunk meg… kellett még egy galéria. 

 

A nagy belmagasság miatt vétek lett volna nem kihasználni a teret. 
 
Most visszamegyünk kicsit az időben és mutatok pár képet a szétbombázott állapotokról. A lakás bejáratánál ahol korábban a konyha volt, ott egy előszobát alakítottunk ki, egy kis háztartási falfülkével. Mosógép kiállással, és a meleg víz bojler kiállásának helyével. Ebből nyílik a fürdőszoba, ami ahhoz képest hogy egy kicsi lakásról beszélünk, szép tágas lett. A fürdő szoba fölé pedig egy kicsi galéria került.
Ehhez a válaszfalat részben és volt amelyiket egészen el kellett bontanunk. Szétbontottuk a fürdőszobát, nem volt egy szép látvány.

 

 

 

Tömören néhány képben megmutatva erről van szó. 
Itt azért nem volt annyi mozgásterünk sem a korlátot sem a lépcsőt illetően, mert nagyon behatároltak voltak a lehetőségeink. A lécső kicsit meredekebb mint a nagyszobában, mert kisebb a hely, a korlátnál pedig mindenképpen egy áttört szellős megoldásban gondolkodtam, hogy ne alakuljon ki “doboz” hatás. Ez a galéria mindössze 6,5 nm, de úgy gondolom hogy mindenképpen hasznos lehet, és a két galériával a 37 nm-es lakásból máris 56 nm-es lett. 

És ahogy kerültek a helyükre a dolgok, egyre szebb és mutatósabb lett az egész.

 

A lépcső és a korlát acél szerkezetű lett, fa lépcsőlapokkal, amit szintén dió színűre lazúroztam. 
De egyenlőre csak a váz szerkezet látszik. 

 

 

 

 

 

 

 

 

A bejárati ajtó mögött indul a feljáró, így nincs benne a közlekedési útvonalban. A lépcső alatt pedig elegendő hely van mindenféle dolgok tárolására.
A tapétán lévő bronz szín ihletett arra, hogy a lépcső szerkezetet bronz színűre fessem.
 
Itt még a padló burkolatok nincsenek készen.

 

Azért ez így képekben elmesélve gyors és látványos. Ez persze a valóságban sok sok “újratervezés”, bosszankodás, és fejvakarás mellett történt. Ami nagyon nem könnyítette meg a dolgunkat az az volt, hogy egyetlen derékszög nem található a lakásban. Minden mindennel olyan szöget zár, be, hogy még véletlenül se legyen közte egyetlen 90 fokos sem. Na de ez adja meg a báját a dolognak. Ettől függetlenül az azért elmondható, hogy ez a régi épület még mindig jobban meg van építve, mint egyik másik most épített ház. A válaszfal bontásánál találkoztunk olyan falazással, amit a mai kőművesek talán csak könyvből ismernek. Bár nem akarom a szakikat becsmérelni, lehet hogy egy tanult kőműves tudná, de a sok – magát építési vállalkozónak nevező- kókler nem biztos. És tényleg nem szeretnék megsérteni senkit, és aki tudja hogy szakmailag felkészült és profi, az semmiképpen ne vegye magára, de sajna vannak a piacon ennek az ellenpéldái is bőven. Tapasztalatból tudom. 
Folytatásban következik még a fürdőszoba, és a gépészet.