Beküldve:

Viták és kompromisszumok

Aki építkezett már az tudja, hogy a tervezés első pillanatától az utolsó szög beütéséig nagyon rögös az út. Sorra ütköznek vélemények, van egy kis húzd – meg ereszd meg, de ha elég ügyesek és kompromisszum képesek vagyunk, akkor nem leszünk mi magunk gátja a saját boldogságunknak. Mert hát mi más a célja egy új ház építésének mint egy közös harmonikus otthon megteremtése. De ha már a tervezésnél elvérzünk a vitákon, az bizony nem biztos hogy jól végződik. 

Nem szabad elfelejtenünk, hogy a közös tervezés nem arról szól, hogy ki tudja jobban érvényesíteni az akaratát, hanem arról, hogyan tudunk mindannyiunk számára megfelelő, kényelmes hangulatos praktikus otthont teremteni. Tapasztalatból tudom, hogy ez nem egyszerű!!!

Na egy ilyen “felütés” után mi is következhet, mint a tervezés lépésről lépésre, viták és kompromisszumok sorozata, és az eredmény egy jól kitalált terv. Legalább is reméljük. Mármint azt, hogy tényleg sikerült jól kitalálni. Na de hol is kezdtük. 

Ott ahol nektek is mondtam hogy kezdjétek 

“Nézzük meg a telek tájolását “ Megnéztük. Az utcai homlokzatunk kelet felé néz, oldalhatáros beépítésű telek, ahol az oldalhatár északi oldalon van. Szóval a lehető legjobb a tájolás. Körbejártuk gondolatban sokszor, és elkezdtünk terveket keresgetni a neten. Abban egyet értett a család minden tagja, hogy nem akarunk emeltet, sőt még küszöb sem lesz a lakásban – nemhogy lépcső. Így mivel a google a barátom “földszintes családi házak” keresővel elindultam a világ körüli barangolásban. Sorra kerültek elő jobbnál jobb tervek, de valahogy egyikkel sem tudtunk elindulni. Gondoltam úgy csinálok mint egykor a főiskolán a tervezés tanárom- csak azt jutalmazta kettesnél jobb jeggyel, akinek a terve megmozdította a fantáziáját és át tudta rajzolni az egészet. Így ez volt az egyetlen tantárgy, ahol azért szurkoltunk, hogy minél több “piros” legyen a tervlapokon. 

Na de ahhoz hogy el tudjunk indulni, kezdtünk egy prioritási listával, amit azok szerint kezdtünk összeszedni, amit korábbi bejegyzésemben írtam. Napirend, honnan – hová szeretnénk eljutni stb. A szempontokat sorba szedtük: 

  • Mindenképpen szerettem volna, ha a konyhából közvetlenül ki tudok menni a teraszra, hogy ne kelljen egy kávéval végigfutnom a lakáson mire meg tudom inni. 
  • Általában a reggeli a fix pont a család mindennapjaiban ezért arra gondoltunk, hogy szép lenne egy keleti fekvésű étkező.
  • A lányok szobáját egy külön részben szerettük volna megvalósítani, mivel már “kirepülő félben” vannak, és ha tényleg kirepülnek azt a részt le lehessen zárni, és csak annyira fűteni, amennyire nagyon muszáj. 
  • Tágas napfényes nappalit szerettünk volna.
  • A konyhából megközelíthető tároló – háztartási helyiséget.
  • Mosókonyhát nagyon szerettem volna
  • A hálószoba nem az utca felé nézzen, ezt a párom akarta nagyon
  • A hálószobához kapcsolódó saját fürdőszobát
  • Mindezt úgy kell kitalálni, hogy 130-140  m2-be férjen bele.
  • Két állásos garázs úgy, hogy a lehető legrövidebb úton jussunk ki az utcára- csökkentve ezzel a hólapátolás szükségességét. 

Nagyjából ennyi, ami így elsőre nem tűnik soknak, de amikor elkezdtük papírra vetni, mégsem volt ez olyan egyszerű. 

Szóval keresgettem a neten,  és megtaláltam azt a tervet, ami kimozdított a holtpontról. Ez nem volt más, mint a  Tóth Project Építésziroda munkája. Mutatok néhány fotót. 

 

Ez volt az a terv, ami a legtöbb “pirosat” hozta ki a kezünkből. Nagyon tetszett, ahogy a ház körül ölelte a kis fürdőtavat, de ha nem tó, akkor egy nagy terasz. Tetszett, hogy nagyon napfényes, és  tetszett az épület modern megjelenése. 

És akkor jöttek a de nem jó mert: 

  • nem keleti az étkező
  • kicsi a konyha
  • nincs kamra
  • túl sok a “hulladék tér” ami a külön folyosón lévő szobák megközelítését szolgálja. 
  • ami nagyon tetszett benne- a modern forma, az most nálunk mondhatni hátrány volt, mert falusias környezetbe nem igazán illeszthető be, de azért megihletett…
  • de ami a legnagyobb baj volt, hogy sehogy sem tudtuk “összébb venni” a méreteket. 

Na és az épület szélességi mérete is nagyobb volt mint amire nekünk helyünk van, mivel a telek ugyan majdnem 25 méter széles, de a kötelező oldalkert meghagyása mellett az északi telekhatárnál egy 3 méter széles közlekedésre alkalmas utat kell hagyni, ha bármilyen járművel meg akarjuk közelíteni a telek hátsó részét, vagy ha valamilyen kisebb munkagépnek fel kell jutnia a kertbe- ami 7077 m2, szóval lesz mit tenni. 

Ezen kívül egy igen komoly szintkülönbség van a telek első területén, ahol egy téglaboltozatos pince és előtte préstér, és a partfal előtt garázs és tároló van. Ezeket szeretnénk megtartani. Így kicsit  “beszorultunk”. itt jöttek a kompromisszumok. 

Mutatok egy részt a telek térképmásolatáról, a rózsaszínnel rajzolt épület kontúr a megmaradó gazdasági épületeket és a pincét ábrázolja. A szaggatott vonallal van jelölve az  a körülbelüli  terület, ahol el tudjuk helyezni a tervezett házat. 

Innen indultunk, és sorra jöttek az ötletek, variációk. Most így hirtelen nem is tudom hogy hány verzió volt, de nem kevés az biztos.

A fenti ház, ami elindított minket, és az általunk jóváhagyott végső tervnek semmi köze nincs egymáshoz. Még csak nyomokban sem hasonlít hozzá, de mégis ezt tekintem a mindent elindító kezdetnek, és bár nekünk nem pont ez felelt meg,  mindig a kedvencem maradt. 

A következő bejegyzésben mutatok pár képet a korai verziókról, hogy hogyan jutottunk el a végső tervhez. (Ennek csak a tervező csapat örül a legjobban, hogy leírtam: végső terv, ez előre vetíti: nem kell újra átrajzolni 🙂 ) 

 

 

 

Beküldve:

Panelfrissítés

Nincs annál nehezebb, mint amikor az ember valami újat szeretne, valami frisset, de nem tud vagy nem akar sok pénzt, vagy munkát fordítani rá. Persze ez már kezd egy kicsit a “sültgalamb”szindrómára hasonlítani. Hiszen nincs olyan változás, ami ne kívánna áldozatot, akármilyen kicsi is az az áldozat. 

Most mutatok egy kis panel lakást, ahol megpróbáltam a “nulla forintos” költségvetésű frissítést. 

A lakás 46 m2, van egy kicsi szoba, egy nagyobb szoba, egy konyha, ami konyhának elég jó méretű, de az étkező megoldása már kicsit nehézkesen ment. A fürdő és WC külön kapott helyet, és szerencsés a tér elosztása, mert elég tágas a közlekedő tér, ahol beépített szekrény talált helyére. 

Szerencsére a konyha és a fürdőszoba nem volt rossz állapotban így ami tényleg a legköltségesebb a lakásban, ahhoz nem kellett hozzá nyúlni, kivéve a takarítást. 

Na de lássuk honnan indultunk. Kezdjük a kicsi szobával: 

A szoba elég szűk, egy normál méretű ágy sajnos nem fér el benne keresztben csak a hosszanti iránnyal párhuzamosan. Így le kell mondani arról, hogy mindkét irányból megközelíthető legyen az ágy. A fal sötét színe barátságtalanná tette a szoba hangulatát, ráadásul még szűkebbnek látszik a tér, mint amilyen valójában. A lámpa az oldalfalon volt, ami azért nem szerencsés, mert nem lehet jól megvilágítani  szobát, tehát maradna a sötét, barátságtalan hangulat. 

Fejtörést okozott még a légkondi vezeték külső kábelcsatornájának elrejtése. 

 

 

Beépített szekrény megmaradt, jól működő, jó állapotban van, és nagyon hasznos. 

Szóval innen indultunk. 

Első lépésként leszereltük a mennyezeti ventilátort, dekor lécet ragasztottunk a külső kábelcsatornára, és világosra festettük a falakat. 

Így máris kitágult a tér és sokkal világosabb lett. 

De ez még nem elég. Talán észre vettétek már, hogy a kék nem tartozik a kedvenc színeim közé – már ha lakberendezésről beszélünk, úgyhogy ezen kicsit sokáig pörögtem, hogy mit kezdjek ezzel az ággyal, mert  a színén kívül más baj nem volt vele. 

És akkor jött a megmentő szürke. Szürke ágytakaró, szőrős díszpárnák, egy kis ezüstös csillogás, kristály, és kész a glamour-os hatás. 

A karnis ezüstös, és kristályt utánzó karnisvég díszeleg rajta. S hogy erősítsük a csillogást, a függöny zsinórfüggöny, ami ezüst lapocskákkal van átszőve. 

Az ágy fölött fal kicsit üres volt, így egy festett ágat tettem fel, amit kristály függőkkel díszítettem. 

És egy kis extra a végére: egy kis játék a fényekkel. A klíma vezeték tetején a dekor léc mögött led-sor fut végig, és egy kis dekor lámpa a polcon, ez egy kis cukiság. 

Folytassuk a konyhával. A konyhában nem történt nagy dolog, csak egy kis dekorálás. A fal színét annyiban változtattam meg, hogy nem hófehér, hanem egy kicsit krémes fehér lett.

A bútor színe nem az ami most a legdivatosabb, de egy kis türkizzel friss zölddel fel lehet dobni. A falra egy óriás óra került, és mivel csak egy lehajtható asztallap az étkező asztal, így tartalék székek kerültek a falra felakasztva, ha vendégek érkeznének. 

 

A nappaliban barna falakkal találtuk magunkat szemben, érdekes színkombinációjú szekrényekkel. A barna fal nem rossz, de csak akkor ha van tér, és elég fény. Ezekben szűkölködünk, úgyhogy itt is világosítani akartam a falon. A szekrények feladták a leckét, azzal nem akartam küzdeni. Egyrészt túl sok volt mennyiségre is, és amúgy is. Így mentek, csak a fenyő asztalka maradt.  Na de előbb a kiindulási állapot:

 

Az ablakkal szemben lévő falra bőr hatású tapéta került, világosabbra festettük a falakat, hogy tágasabbnak mutassa magát a szoba. A bútort egy modernebb nappali bútorra cseréltük. 

Természetes színek uralkodnak, fehér puha szőnyeg, zsák színű kanapé. A bőr hatású tapéta narancsos színe díszpárnán köszön vissza, aminek remek kiegészítője a vadász zöld bársony párna. És még a fenyő asztalka sem érzi magát ósdinak ebben a közegben. Jól megférnek együtt új és régi. 

Természetesen még néhány személyes dologgal tovább lehet finomítani, és még barátságosabbá tehető, de ezt meghagytam a leendő lakónak, aki  remélem, hogy  jól fogja magát érezni ebben a kis fészekben. 

Beküldve:

Lépjünk a tettek mezejére

Lassan egy év is eltelt már azóta, hogy az építkezési terveinkről írtam. Mármint arról, hogy a CSOK nekünk is lehetőséget ad egy új otthon megteremtésére. 

Sokszor hallhattuk már azt, hogy az ember az első házat az ellenségének, a másodikat a barátjának és a harmadikat magának építi. Nekünk erre nem lesz lehetőségünk, úgyhogy alaposan végig kell gondolnunk, hogy milyen otthont is teremtsünk magunknak, amit nem akarunk sem az ellenségünknek, sem a barátainknak…

Keresgéltünk, és megtaláltuk az ideális területet, ahová otthonunkat építhetjük, ahol egy hosszú fárasztó nap után a kapubejáróra felhajtva azt érezhetjük: “Itthon vagyunk”

Most még a kiindulási állapotot tudom bemutatni, van egy régi parasztház, egy pajta, néhány ól, amit el kell bontani. 

Sokáig csak sétálgattunk az udvaron, néztük honnan süt a nap, mennyire huzatos, milyen a tér, mit fogunk látni ha kiülünk a teraszra és így tovább. Ízlelgettük az érzést, ami- meg kell mondani nem volt magától értetődő. Szeretjük a mostani otthonunkat is, sok sok évi munkánk gyümölcse van benne, és így talán kicsit nehezebb volt rákoncentrálni egy új otthon megteremtésére. 

Az persze nem mondható el a mostani házunkról hogy tökéletes, és amikor egy vendég sereg ellátásánál a konyha közepén toporgok a szennyes tányérokkal vagy éppen leszedett tálakkal hogy nem tudom hová rakni, akkor könnyebben megy a vágyakozás az újra. 

Szóval a vágyakozás az már kialakult, de jött a következő kérdés? Hogyan kezdjük el a tervezést. 

Sokan úgy gondolják, hogy van egy telek, akarok egy házat, legyen nagy konyha, nagy nappali, étkező, legyen négy hálószoba meg a sallang aztán a tervező meg találja ki. 

Persze így is lehet, de ha már egy kicsit szakmabéli lett az ember, akkor elkezd gondolkodni. De mivel a házat nem egyedül fogom lakni, így az egész tervezés mondhatni egy családi tevékenység lett, ahol mindenki igényét figyelembe vettük. 

S hogyan kezdtünk hozzá? Megpróbálom most csak nagyon tömören pontokba szedni a lépéseket, majd a továbbiakban pedig kicsit bővebben is boncolgatom az egyes lépéseket. 

  1. Nézzük meg a telek tájolását 
  2. Nézzünk utána, hogy milyen beépítési módot kell alkalmazni a telken. (Ezt egyébként már a telek választásánál érdemes figyelembe venni.)
  3. Gondoljuk végig a napirendünket, a legfontosabb napi rutint, a szabadidő tevékenységeket, szokásainkat.
  4. Írjuk fel a kívánságainkat – melyik helyiségből melyikbe szeretnénk eljutni, melyik égtáj felé szeretnénk a konyhát, a nappalit, hol akarunk kapcsolatot a kerttel, vagy terasszal, akarunk – e emeletet, vagy elzárkózunk tőle. 
  5. Nézzünk meg pár (jó sok 🙂 )házat akár a környéken, akár interneten, figyeljük meg a tetőformát, az ablakokat, a színeket, és ami nagyon tetszik, azt vagy fotózzuk, vagy ha neten néztük akkor gyűjtögessük mappákba, és csoportosítsuk. 
  6. Ne akarjuk kockás papíron megtervezni a házat!! Ezt hagyjuk a mérnököknek, hiszen ezért tanultak!

Nagyjából így kezdtünk mi is hozzá és egy nagyon hosszú kompromisszumokkal teli folyamat végére érkeztünk el a tervek végső állapotához. 

A következő bejegyzésben erről írok lépésről lépésre, helyiségről helyiségre.