Sziasztok!
Kicsit olyan vagyok mint egy főnix madár. Újra és újra elveszek, majd újjáéledek a hamuból. Viccet félretéve, folytatom a történetet.
Szóval a kérdések sorra:
Mi legyen a galériával? Kicsit kibontogattuk és bekukkantottunk a burkolat alá hogy lássuk milyen a szerkezete. kicsit aggódtam, mert a felújítás költségeinél nem kalkuláltam a galéria bontásával és újjáépítésével, de ahogy egyre többet láttunk belőle megnyugodtunk, mert stabil, jó alapanyagokból készült, úgyhogy maradhatott, és csak az esztétikával kellett foglalkozni.
Ez megoldódott. Közben az ablakokról is döntés született. Volt egy viszonylag szoros költségvetés a felújításra, így egy kicsit sakkozni kellett. Nagyjából összevetve, a nyílászárók cseréjére szánt összeg elegendő volt, de választanunk kellett, hogy az adott összegből színes két rétegű üvegezésű, vagy fehér de három rétegű üvegezésű nyílászárókat választunk. Mivel az udvarban lévő nyílászárók nem voltak egyértelműen azonosak mint ahogyan azt korábban már írtam, így a színeshez nem kellet ragaszkodni, tehát a jobb energetikájút választottuk. Fehér íves nyílászárók három rétegű üvegezéssel- ez lett a végleges döntés. Persze azért itt is volt némi bosszankodás, mert a vállalkozó aki szállította a nyílászárókat aki felmérte az ablakokat és a párkányokat természetesen nem mérte fel pontosan így a belső párkányok közül egyiknek sem stimmelt a mérete, no de sebaj, készült új párkány.
Szóval a másik nagy kérdés is kipipálva. Bár egy két dolgot azért majd a későbbiekben írok a nyílászárókról hogy hogyan választottunk gyártót, és milyen szempontokat vettünk figyelembe a választásnál, mire kell figyelni stb. De ez agy önálló bejegyzés témája lesz majd a későbbiekben.
És akkor jött a többi kérdés sorba, vagyis inkább egy időben, mert persze minden mindentől függ.
Miután eldőlt hogy a nagy galéria marad, és az éppen elég nagy egy kis hálószobához, akkor úgy döntöttünk, hogy attól függően hogy az áramszolgáltató mit nyilatkozik, a nagyszobában az “alsó szinten” a galéria alatt alakítjuk ki a konyha helyét, és az étkezőt meg a nappali funkciót. Így nem a bejáratnál lesz a konyha, mert őszintén szólva nekem nem tetszett, hogy bárki belép a lakásba egyből a konyhában találja magát.
Ezt több szempontból is szerencsétlen megoldásnak találtam.
Egyrészt nem lehet egy fogast egy cipős szekrényt elhelyezni, egyrészt hely sem lett volna neki, másrészt meg mindent átjár az ételszag.
A konyha száműzését választottam gondolva arra is, ha kerékpáros fiatalok, vagy kisgyermekes “babakocsisok” laknak majd a lakásba jó ha a járgányokat be tudják tolni a lakásba ha akarják.
Szóval ahogy osztottam szoroztam arra jutottam, hogy elég hely van bent a nagy szobában egy kis konyha résznek étkezővel és még egy kényelmes kanapé is elfér.
De mit mond az Elmű?
Először villanyszerelőt hívtam nézze meg, hogy egyáltalán mi az amink van, és az elég- e a villanykazános központi fűtéshez és a villanytűzhelyhez és a sütőhöz, és persze marad e még elegendő kraft a többi dolognak.
Annyira nem örültem amikor kiderült hogy nem elég, hálózatfejlesztést kell kérnünk.
Ezt a sztorit a következő bejegyzésben fogom boncolni.
Addig is néhány kép a nyílászárók bontásáról- beépítéséről. Ez legalább rendben ment. Meg kell mondanom, hogy akik a beépítést végezték nagyon profi munkát végeztek. Külön dicséret jár nekik. A későbbi és persze a korábbi tapasztalataim mondatják velem, hogy az építőiparban igen nehéz egy jó, pontos precíz tisztességes vállalkozót találni. Ők azok voltak.
