A nagy megosztó: A raklap

Igen, megosztó a raklap újrahasznosító téma. Vannak akik esküsznek rá, és bármit elkészítenek belőle – rusztikus, ipari, loft, vintage, ezek mind jó barátai a raklap újrahasznosításnak. Vannak akik hidegrázást kapnak tőle. De mi a helyzet valójában. A stílusos jó megjelenésű raklapbútor megvalósítása igen munkaigényes- de nem állítom hogy nem éri meg. Csiszolás, majd ezt követően szálkaeltávolítás, festés vagy lazúrozás, ismét csiszolás…. majd újra festés, és akkor jöhet a többi.

Nálam ez úgy nézett ki, hogy előkészítés után két raklapot tettem egymásra és úgy kapta a görgős lábakat. Tetejére szivacs, amit egy kedves kárpitos barátom csinált meg (Köszi Gyurci!) Háttámlaként is szivacsokat használtam, de ez csak akkor jó ha a fal előtt van a kanapé. Négy raklap nyolc görgő, jó pár óra munka és íme az eredmény:

20150420_17235220150422_154159 

 

SAM_2376

 

SAM_2656 SAM_2655

 

SAM_2663

 

Mi kell a boldogsághoz

Nekem kevés is elég. Sokat gondolkodtam már ezen, hogy hol húzódik a határ a boldogság és az elégedettség között, mert a kettő szoros rokonságban van egymással. Ha kitűzök magam elé egy napi ütemtervet a tennivalókkal, és csak néhány dolog marad el, akkor elégedett vagyok, de azért ez még nem tölt el boldogsággal. Ha a férjemtől kedves bókot kapok, vagy a gyerekek azt írják nekem anyák napján hogy “te vagy a legjobb anyuka” akkor boldog vagyok.   Ne ijedjetek meg, nem akarok átnyergelni a lélekápolás szakterületére, de ahhoz hogy értsétek azt hogy mit érzek amikor boldogságról beszélek ezt a kis kitérőt meg kellett tennem.

Szóval mi kell a boldogsághoz (a bókokon túl)?  Természetesen valami alkotás. Az hogy valami szikra kipattan a fejemben és hozzá a késztetés, hogy ezt végig kell csinálni, meg kell valósítani. Sokszor persze kevés vagyok a megvalósításhoz, akkor jönnek a barátok, ismerősök és mindenki aki segíteni tud a megvalósításban.

Most két dolgot mutatok meg ami nagyon nagy öröm volt számomra, hogy pontosan úgy készültek el, ahogyan annak az ötlete a fejemben megszületett. A megvalósításért köszönet Babodi Zolinak, Papp Lacinak, Gál Iminek.  KÖSZI!!!!!

Az első  dolog amit megmutatok az egy bárszék.

A lakásba kerestem bárszéket, ami passzolna az “újrahasznosított” deszkákhoz, de sehol nem találtam olyat, amire gondoltam. Szereztem hát két hajlított támlájú kiselejtezett iskolai széket, aminek az új lábakat Laci készítette el. Íme a végeredmény:

SAM_2644 SAM_2645 SAM_2622

A másik dolog ami sok dilemmát okozott az a belső ajtó kérdése. Miből legyen, hogyan működjön. Talán egyszerűbb és olcsóbb is lett volna, ha a kereskedelmi forgalomban kapható belső ajtókat választom. De egyiket sem találtam elég jónak. Így jutottam el a deszka ajtókig, és a görgős szerkezetig. Sokféle kérdés merült fel a kivitelezés során: nem lesz – e hangos ha gördül, hányas lemezből hajtsuk le a sínt, hogyan oldjuk meg, hpgy ne tudjon “kiugrani” a sínből stb stb. Sok kérdés, sok ötletelés, és íme a végeredmény:

Imi az ajtólapokat készítette el borovi fenyőből. A lazúrozást én csináltam úgy ahogyan a deszka burkolatnál. Sötét alap rá szürke lazúr:

 

 20150507_083727

 

20150507_082057

 

20150507_082057

20150507_081934

20150507_082057

És hogy néz ki mindez a helyén a vasalatokkal görgőkkel? Zoli keze munkáját dicséri:

A fürdőben:

SAM_2610

És az előtérben:

 SAM_2649 SAM_2651 SAM_2707

A végeredményt látni, megfogni, használni… nekem ez is boldogság.

 

Aki keres – talál

Nem adtam fel. Mint láthatjátok mér sok idő eltelt az utolsó írás óta, és bár itt a blogon megállni látszik a lakásprojekt, a valóságban viszont az történt, hogy ütemesen haladok előre a felújítással. Szépen lassan minden a helyére kerül, és végül- ha valami nehezen is, de került bontott deszka a falra.

Sajnos nem mindenhová ahová szerettem volna, de itt megpróbáltam a lazúrral elérni azt a hatást, hogy “avattas”-nak tűnjön.

Néhány fotó az előkészületi munkákról:

Vegyünk először is gyalult deszkákat:

20150507_082034 20150507_082042

Aztán alapozásként egy sötét dió színű lazúrt kentem rá úgy, hogy foltonként vastagabban. Ezt könnyebb megvalósítani mint az egyenletes kenést.

20150507_090643 20150507_090639 20150507_082027 20150507_082024 másolata 20150507_082007 másolata

Ez után következett a szürke lazúr:

20150507_081954 másolata 20150507_081959 másolata 20150507_082003 másolata

És ez került a falra mint burkolat és a helyén így néz ki:

SAM_2644 SAM_2645 SAM_2646

Na és a bontott deszka?

Végül raklapokat szedtem szét, kotorásztam az udvaron, a farakáson és találtam egy -két szál deszkát a raklapos deszkákhoz.  Azt azért el kell mondanom, hogy a raklap szétszedés embertelen munka!!! – begyógyult szögek, hasadó deszkák- ez lehet hogy tényleg csak a neten látszik egyszerű mutatványnak- ne de megbirkóztam vele (több kevesebb férfi segítséggel- Köszi Ábel!), majd  csiszolás, lazúr és a helyszíni felszerelés. Ezek mind egymás után, mindezek során a tapasztalatokon túl megannyi szálkával lettem gazdagabb. Azt hiszem kezdem érteni, hogy miért lehetetlen küldetés bontott deszkára bukkanni. Nagyon melós újrahasznosítani. Kevésbé munkaigényes az új anyag felhasználása. Na de éljen a környezettudatosság! Ide veled bontott deszka!

20150422_154159 20150422_154205 másolata 20150422_154210 másolata SAM_2613 SAM_2614

Folytatása következik…