Rend a lelke mindennek VII. – Ha már a célszalagot is átszakítottuk

Mit is jelent ez? Elszakítani a célszalagot. Egy maratoni futóversenynél pontosan tudjuk, hogy ha elindultunk, akkor  42195 méter múlva megérkezünk az áhított célszalaghoz, és diadalittasan eshetünk át a  szalagon. Biztos vagyok benne, hogy ha ezeket a bejegyzéseket nem csak végig olvastátok, hanem  végig is csináltátok a rendrakást, akkor hasonló élményben lesz részetek. Azt nem tudom megmondani, hogy hány nap múlva, vagy hogy hány fölösleges holmitól kell megszabadulni hozzá, de hogy ez által megváltozik az életetek az biztos!

iStock_000019421703Lg-Woman-Athlete_Finish-Line-271x300

Miért van ez így? A válasz egyszerű: Amikor a dolgaidat válogatod, azokat amelyek örömet okoznak neked, akkor közben rájössz, hogy ki is vagy valójában. Mi az ami boldoggá tesz, mi az ami valójában érdekel, mi az ami mindig is foglalkoztatott ott legbelül. A rendrakás során visszatérhetünk a gyermekkorunkba, vagy iskolás korunkba, amikor még nem fedték el az igazi érdeklődésünket a külső gazdasági, megélhetési hatások. Ez egyfajta önmegismerési folyamat is. Hiszen a tárgyak amelyek körülvesznek minket mindennél pontosabban árulkodnak az életünk során meghozott döntéseinkről, és megmutatják nekünk, hogy mit is szeretünk valójában.

Mire adhat még nekünk a rendrakás? Magabiztosságot, önbizalmat. Nem túlzok, és ez nem attól van, hogy vállfán lógnak az ingek a szekrényben, hanem attól, ahogyan odakerültek. Maga a folyamat adja ezt meg nekünk. Bízunk a döntéshozatali képességünkben. Minden darab, amelyet a  selejtezések során a kezünkben tartottunk, és feltettük a kérdésünket- majd meghoztuk a döntést, lépésről lépésre csiszolta a döntési készségünket. Azok, akik nem bíznak magukban azok az ítélőképességükben nem bíznak. Ha az ítélőképességünket fejlesztjük, fejlődünk önbizalom terén is.

 A rendrakás során még egy dolgot megtanultál bár lehet hogy észre sem vetted: elengedni a múltat, s bátran nézni a jövő elé.  Hogyan? Micsoda? Kérdezhetnéd, de mielőtt még bezárnád az oldalt, olvass tovább!

Minden egyes tárgy amit a kezedbe vettél, valamiért nálad volt, valamiért elraktad, még akkor is, ha nem volt rá szükséged. Valamiért kötődtél hozzá. Mikor feltetted a kérdést hogy örömet okoz e neked a léte, lehet hogy nem volt könnyű válaszolni. Mert valójában nem okozott már örömet, de megválni sem akartál tőle. Volt ilyen? Nekem volt. Mi segíthet ezen a ponton túljutni? Egy újabb kérdés: Miért nem dobom ki? A múltat nem tudom elengedni, vagy félek a jövőtől?  S ha ezt kérdezed magadtól egy idő után kirajzolódik, hogy mi vezérli a birtoklási vágyad, milyen értékek vezérlik az életed. Az hogy milyen tárgyakat szeretnél a magadénak tudni, az valójában azt tükrözi, hogy miként szeretnél élni.

S az hogy a múlthoz való kötődésed, vagy hogy a jövőtől való aggódás az nem csak az összegyűjtött tárgyaidra van hatással, hanem az egész életedre, az emberi kapcsolataidra.

Aki aggódik a jövője miatt hajlamos esetleg olyan emberi kapcsolatokat fenntartani, olyan társat választani, amelyektől a jövőjét biztosítottnak érzi, és nem azt aki valóban partner, értékes kapcsolat lehet számára.

does wanting a rich man make you a gold digger

Így deformálja a kapcsolatainkat a múlthoz való ragaszkodás is. Aki nem tudja elengedni régi szerelmét, nem próbál új kapcsolatot teremteni, magányossá válhat, a múlt árnyékában éli életét.

Szóval ha a tárgyaid kidobálását a két gondolkodásmód egyike vagy mindkettő akadályozza, akkor valójában nem tudod, hogy mire van most igazán szükséged. Így csak gyűlnek a szükségtelen dolgok körülötted.

Azt mindenképpen megállapíthatjuk, hogy a dolgok selejtezése igen nehéz és sokszor fájdalmas dolog. Arra késztet minket, hogy szembenézzünk saját hibáinkkal, rossz, ostoba döntéseinkkel, esetleg döntésképtelenségünkkel.

Ha most mindent végig olvastál és még nem láttál hozzá munkához három dolgot tehetsz: bezárod az oldalt és még az előzményekből is törlöd, – (remélem ezt a lehetőséget nem választod),rendet raksz majd csak halogatod még egy kicsit, vagy azonnal belevágsz. A döntés a te kezedben van. Azt gondolom, hogy láthatod, hogy ezzel a programmal nem csak a lakásodat teheted rendezetté, hanem az egész életed is megváltozik. Könnyebben meglátod, hogy mi az ami valóban fontos számodra, segít tisztába tenni az értékrendedet, hogy kevesebb kétség és bizonytalanság legyen benned, hogy jobban bízz a döntéseidben. Száz szó mint egy, minél hamarabb szembenézel a holmijaiddal, annál jobb! Ha rendet akarsz tenni az életedben arra a legjobb időpont a MOST!

Meggyőződésem, hogy az otthonod rendbetétele segíteni fog abban hogy igazán megismerd önmagad,  megtaláld az életed igazi küldetését, megismered azt is, hogy mi az ami megérinti a lelked, ami igazán boldoggá tesz. Nekem abban is segített, hogy az emberi kapcsolataimat is újragondoljam. Tudom hogy kik azok akik igazán fontosak, akik léte, barátsága, figyelme valóban örömet okoz, akik igazi értéket jelentenek számomra. S ha ezekkel a kapcsolataimmal is úgy bánok, mint a kiválasztott, megtartott holmijaimmal – megbecsülöm őket, akkor talán joggal remélhetem, hogy én is a “kiválasztott holmik” mellett kapok helyet az életükben, azok között akik fontosak, és örömet okoznak.

dating-a-girl-with-a-lot-of-male-friends_big

Végezetül már csak az utószó marad hátra rendrakás ügyben. Talán emlékeztek rá, hogy az első rendrakós bejegyzésben írtam, hogy ezt a könyvet, ami a KonMari módszerről szól egy kedves barátomtól kaptam. Akkor nem értettem hogy miért is küldte nekem ezt a könyvet. “Úgy gondolja hogy rendetlen vagyok? Nem tudok rendet tartani az otthonomban?” Gondoltam először. Most viszont hálásan gondolok az ajándékára, mert nem  pusztán egy új rendrakási módszert tanultam általa, hanem új látásmódot bizonyos dolgokban. Mondhatom: egy új élethez vezető ajtó  kulcsát.

Köszönöm!

keyanddoor

 

Rend a lelke mindennek VI. – A végéhez közeledve

A ruhákat rendbe raktuk, kidobáltuk vagy elajándékoztuk azokat amelyek számunkra fölöslegesek és nem nyújtanak örömet, de még nem értünk végig minden dolgon. Ott vannak a könyveink, az összekötözött gyerekrajzok, az iskolai füzetek, fotók, nem használt ajándéktárgyak, és még sorolhatnám.

campaigns_2965

Ezek selejtezésére is vannak útmutatások a KonMari módszer követői számára, én a magam részéről a ruha válogatás elvei mentén válogattam ki a könyveket is. Megfogtam egyesével, megnéztem, végig gondoltam, mit jelent számomra? El fogom valaha olvasni? Van benne útmutató számomra a későbbiekre is, örömet okoz nekem? S ha ezekre a kérdésekre megtalálod a választ akkor könnyebben fog menni ez is. Persze tudom hogy a könyvek drágák, és nehezen válik meg az ember tőle még akkor is, ha nem olvasta, nem is fogja, de úgy gondolom, ha akár egy iskolai könyvtár számára felajánljuk ezeket a köteteket, akkor máris legyűrtül a lelkiismeret furdalást, hiszen az a könyv ami számunkra valójában értéktelen, sok más ember számára nyújthat örömet, ha közkinccsé tesszük. A megmaradt könyveket sokféleképpen tárolhatjuk, rendezhetjük. Lehet téma szerint, méret szerint, a borítók színe szerint, ez már kinek  kinek a saját dolga. Arra az egyre kell figyelnünk: Egy darabbal se legyen több, mint ami örömet okoz.

 konyvek-640-283

Most már a könyves polcainkon is rend van, most jönnek az iratok. Na az egy izgalmas dolog. Én az iratokat eleve téma  szerint és időpontok szerint tárolom. Ez egy kicsit időigényes amikor elpakolja az ember, de nagyon sok időt és energiát spórolok meg ha valamit keresnem kell. Külön vannak a közüzemi számlák, amelyeket év végén mindig egy szalagos dossziéba kötöm. Külön irattartóban gyűjtöm a jótállási jegyeket, blokkokat. év végén mindig kidobom a dobozból, aminek lejárt a jótállási ideje. Csak az “aktív” számlák vannak mindig a dobozban. A biztosítási papírok, a lakás, és autó dolgaival kapcsolatos mindenféle iratok, külön külön dossziéban. De csak az alapdokumentumok. szerződések, megbízások. a többi iratot, mindig kidobálom mikor már nem érvényes, vagy ha lejár az irat megőrzési kötelezettség határideje. Ezért jó, hogy évente gyűjtöm össze ezeket, mert kidobáskor már nem kell külön válogatni, csak azt az évi iratot egy az egyben kidobom, amit már nem kell őriznem. Így nem öntenek el száz éves iratok, amire valójában nincs szükség, és könnyen megtalálom azt az iratot amire éppen szükségem van. Nem őrzök bankkivonatokat, fizetési jegyzékeket, és olyan iratot, amiről bármikor lehet másolatot kérni. Úgyhogy az új élet reményében végzett rendrakásból ezt a lépést én ki is hagyhattam. És meg kell mondanom büszke voltam magamra.

509609_64882904

 

Mit csináljunk a többi “csak úgy” megtartott holmival? Bizonyára sokan ismeritek a régi falusi konyhák asztalfiókját, vagy a kredenc fiókot. Nálunk úgy hívtuk a “mindenes fiók”  Volt egy varázsa az biztos. A varrótűtől kezdve egy szem dióig egy megkezdett fokhagymán át az ollóig mindenféle dolog volt benne.  Én nagyon utáltam. Úgy éreztem hogy ami abban a fiókba van az minden koszos. Ami persze nem volt igaz, de nem bírtam. Százszor kipakoltam, rendet raktam benne, kis dobozkákat állítottam sorba a fiókba, és próbáltam kategorizálni a fiók tartalmát, de mindhiába. Újra és újra “mindenes fiókká” vált. Akkor megfogadtam, hogy az én házamban nem lesz mindenes fiók. Na ez így is lett, de van egy mindenes doboz, (vagyis inkább kettő), csak annyi különbséggel, hogy ebben a dobozban csak olyan holmik vannak, ami kézműveskedéshez, bütyköléshez kell.  Ragasztó pisztoly, kis szeg, kis kalapács, képakasztó horog, vékony drót, egy két teamécses, és olyan apróságok, ami önállóan nem alkot külön kategóriát. Próbáltam sokszor ezt a dobozt is megszüntetni, de a gyakorlat mégiscsak az mutatta, hogy szükség van rá.  Két kisebb doboz a kamra polcon, nem túl nagy hely. De arra viszont nagyon vigyázok, hogy ezt ne nője túl. Csak addig maradhatnak a dolgok a dobozban, amíg elférnek. Mikor már szorul a helyzet, akkor jön a selejtezés. Így kordában tudom tartani. Ezt csak azért meséltem el, mert úgy gondolom, hogy egy háztartásban igenis van helye a “csak úgy” megtartott dolgoknak, ha azok nem hatalmasodnak el rajtunk, és nem szánunk a létezésüknek nagyobb helyet, mint amennyire fontosak számunkra. De szerintem így van ez az emberi kapcsolatokkal is. Kinek- kinek annyi helyet adj az életedben amennyire fontosak a számodra. Így nem jöhet az létre, hogy olyan emberek uralkodnak rajtad, a gondolataidon, és befolyásolják az érzéseidet, akik valójában nem is jelentenek számotokra sokat. Lehet hogy ott sem árt időnként a “selejtezés” , a kapcsolatok újra értelmezése.

Azt gondolom, hogy velem együtt bennetek is lassan tisztul a kép a rendrakás körül. Tiszta környezet, tiszta gondolatok. És mondhatom, hogy nem a fiók mélyén lapuló használhatatlan kábel kötegek, vagy a lakás minden pontján szétszórt aprópénzek de még csak nem is a sohasem használt “KOCKAHAS” fitneszgép fog boldoggá tenni minket. Sokkal inkább a tiszta áttekinthető otthon érzése, a rendszerezett tárgyak látványa, mid ahhoz segítenek minket, hogy a fejünkben lévő gondolatok is tiszták legyenek.

untitled

De nyilván a selejtezésnek is meg vannak a maga veszélyei. Az addig rendben van, hogy a saját lakásunkból kipateroljuk őket, de ne kövessünk el olyan hibát, hogy az ezt “mégis megtartanám” cuccaitokkal elárasztjátok a szülői házat, egy emlékraktárt csinálva belőle. Ez nagy hiba! Ha szükséged van rá tartsd meg, ha nem dobd ki! Nem hozhatod a szüleidet olyan helyzetbe, hogy kerülgessék a te lomjaidat, amit te már nem akarsz kerülgetni. Az az Ő otthonuk, és olyan holmikkal kell hogy körülvegyék magukat, ami nekik örömet okoz. Körülbelül ez a helyzet az elajándékozással is. Ajándékozz, de ne tukmálj! S főleg ne mondd meg, hogy másik miért szeresse azt a tárgyat ami számodra már nem értékes. A legjobb ha úgy adod oda: “akkor fogadd el, ha annyira tetszik hogy fizetnél is érte!” Mert ellenkező esetben a lom nem szűnik meg, csak egy mások otthonba vándorol át, és ott okozza azt a káoszt, amivel te is csak kemény munka árán tudsz megszabadulni. 

S még az sem kizárt, hogy a tökéletes végeredményhez a selejtezési folyamatot még párszor meg kell ismételni. Ne aggódj emiatt! Végül úgyis csak azok a dolgok maradnak, amik igazán örömet okoznak. Akkor meg nincs miért aggódni.

És vissza a megmaradt holmik tárolására. Próbáljunk mindig az ésszerűségre támaszkodni, és az átláthatóságra. a szekrényeken belül is dobozolhatunk, kupacolhatunk, feliratozhatunk, bármi, ami az eligazodást segíti. Elmondok egy másik kis történetet, és akkor talán értitek majd jobban hogy mire is gondolok. A fűszereimet mindig a zacskójukban tartom, és egy kosárban voltak a fűszerek különösebb rendszer nélkül. S ha kellett valami, akkor ment a keresgetés. Egy két fontosabb gyakrabban használt fűszert külön üvegcsébe töltöttem, csak azzal az a baj, hogy a kis üvegekben sok levegőt is tárolunk, plusz amikor a zacskóból áttöltöm az üvegbe a fűszert akkor vagy több van a zacskóba mint ami belefér az üvegbe, vagy kevesebb. A gond egyszer csak megoldódott, mert a másik sógornőmtől tanultam a fűszerek tárolására egy módszert. Cipős dobozba vele, és betű szerint mondhatni – katalogizálta a fűszereket. Regiszteres fűszertartó! Itt a megoldás. Nem kell bajolni az üvegcsékkel, és mindent pillanatok alatt meg lehet találni. Ezt is csak azért írtam hogy lássátok, nem kell hozzá sok pénz, vagy valami nagy dolog, a rend a fejben kezdődik, és oda is hat vissza.

S még egy nagyon fontos dolog! Ha azokat a holmikat tartottuk meg ami örömet okoz számunkra, akkor becsüljük meg őket,- s bármilyen furán hangzik: fejezzük ki ezt feléjük! Például ha szeretünk egy csinos blézert, ne dobjuk a karfára, hogy összegyűrődjön, hanem tiszteljük meg azzal hogy törődünk vele, vállfára akasztjuk, s berakjuk a szekrénybe. Mert így tud nekünk hosszabb időn át örömet okozni, hogy csinosnak érezhetjük magunkat benne. Meglátjátok,   ha így tesztek a rend örökre veletek marad!

S hogy mi lesz ennek az egész folyamatnak a tényleges tanulsága?

Holnap megtudjátok!

 

 

 

 

 

Rend a lelke mindennek V. – Ne rázd a rongyot!

Ne rázd a rongyot inkább hajtogass! Ha nem tudod hogy hogyan csináld, most megmutatom. Na persze! Ki az aki nem tud ruhát hajtogatni? Meg fogsz lepődni: sokan nem tudnak – azaz nem tudunk helyesen. 1.lepes_1   

Úgy jutottunk idáig, hogy elképzeltük hogy milyen rendezett otthonban szeretnénk élni, aztán kiválogattuk a számunkra igazán fontos ruhadarabokat, a többit kidobtuk vagy elajándékoztuk. Majd maradt egy ruhakupac a szoba közepén, amit valahogyan le kell pakolnunk, és lehetőleg úgy hogy ha már rendet rakunk a szekrényeinkben,. akkor az fenntartható legyen, és ne érezzük úgy egy – két hét után, hogy újra kell kezdenünk. Hogyan juthatunk erre az eredményre? Helyesen hajtogatni, helyesen tárolni a hajtogatott ruhákat- ez a fenntartható rend titka.

konmari-drawer

Elmesélem, hogy hogyan jutottam erre a következtetésre. Messzire kerültünk a családunktól, a szülői háztól. S minden alkalommal amikor meglátogattuk a szüleinket, családunkat, több napra utaztunk. ÉS akkor jön a pakolás, amit- néhány év után már nagyon utáltam. Bőröndből öltözködni, kipakolni, bepakolni.- Most sem tartozik a kedvenceim közé. És akkor amikor születtek sorra a gyerekek és már 5 emberre kellett pakolnom, kezdtem elveszteni a türelmemet. Hiába hajtogattam össze a ruhákat és simogattam bele a bőröndben, az első mozdulattal kivett pizsama, vagy póló teljesen összeborította az egészet és onnantól kezdve már csak forgattuk a ruhákat össze-vissza. Na azt hiszem nem kell elmondanom, hogy milyen állapotba kerültek a ruhák pillanatok alatt.

drawer_before

Mígnem egyszer a sógornőmék jöttek el hozzánk – szintén 3 gyerekkel- és azt látom, hogy a ruháik teljesen rendezetten sorban vannak a bőröndben. Igaz kisebbre – több hajtással- voltak összehajtva a ruhák, de ha ránéztem a bőröndre, rögtön áltatható volt, hogy mi van benne, mint ahogy a könyvek sorakoznak a polcon, úgy sorakoztak a ruhák a bőröndben. Zseniális! Ha egyet kiveszek, nem borul össze az egész. Nem kell átforgatnom ha keresek valamit. Na ezt a módszert átveszem- gondoltam, és így is volt. Az utazások során remekül ment a ruhák rendezgetése. De sajnos az nem jutott eszembe, hogy ezt a módszert a ruhás szekrényben is alkalmazhatnám. Ahhoz az unokahúgomhoz kellett elmenni, aki éppen a harisnyái között keresgetett, és mikor megláttam a szekrényét leesett az állam. A harisnyák színek szerint sorba voltak rakva egy cipős dobozba behajtogatva, szintén úgy mint ahogy a könyvek vannak sorba és látjuk a könyvek gerincét, úgy lehetett eligazodni a harisnyás dobozban is. Szerintem minden nő ismeri azt a pillanatot, amikor a harisnyák lábait próbáljuk egymás szorításából kibogozni. Na ezzel a módszerrel ennek véget vethetünk. És ezt a módszert is átvettem, és mondhatom jól működik. A lányaim szekrényében is. És ha a bőröndbe be tudjuk hajtogatni a ruhákat miért ne tennénk ezt a fiókokba is?

Life-Hacks-For-Your-Clothing-Closet-Tshirt-drawer

Akinek gyereke van ismeri azt az érzést, amikor a gyermek a legalul elhelyezkedő pólót szeretné felvenni oviba menet. Egy mozdulattal kirántja a szekrényből és minden egyes darab, amik fölötte voltak, teljesen szétborulva, a földön, a szekrény minden pontjában össze – vissza hevernek.

A fiókba sorba hajtogatott ruhák esetében ez nem fordulhat elő. Ebben rejlik a fenntarthatóság titka. Emellett nagyszerű és játékos feladat is, hogy közben megtanuljuk, kitapasztaljuk hogy melyik ruhadarabunknak melyik hajtogatás “áll a legjobban”. Melyik hajtogatási módszerrel tudjuk a legoptimálisabban összehajtogatni.

De mi a helyzet a gardróbban a vállfás ruhákkal? Azok mehetnek össze vissza, hogy aztán ott is keresgetnünk kelljen a reggeli rohanásban? Szerintem már sejtitek a választ: természetesen nem. Ott is rendszereznünk kell a ruhákat ahhoz, hogy jó érzés legyen kinyitni a szekrényajtót. Erre még nem fejlesztettem ki saját módszert, de egyet tanultam a KonMari módszer tanulmányozása során, és bár még nem próbáltam ki, nekem teszik az elve. Azt javasolja, hogy balról jobbra emelkedő sorba kell elrendezni a ruhákat. Miért pont balról jobbra? Megmagyarázni nem tudom, de Marie Kondo szerint jobbra emelkedő vonalak nyugtatólag hatnak az emberre. Próbáld csak ki. Rajzolj el jobbra emelkedő és egy jobbra ereszkedő nyilat- akár a levegőbe is rajzolhatod. Ha jobban megfigyeled magad akkor azt veszed észre, hogy ha jobbra emelkedő nyilat rajzolsz, akkor könnyebbnek érzed magad.  Hát ennyi a magyarázat. Szóval balról jobbra haladva helyezzük el a nehéz ruhadarabokat – ide tartoznak a súlyosabb anyagokból, valamit  sötét színű anyagokból készült ruhák. Jobb felé haladva egyre rövidebb és vékonyabb anyagú és világosabbakat akassz fel! Lehet hogy azt fogod most gondolni, hogy ennyire talán nem kell belemenni ebbe a rendszerezésbe, vagy hogy ennyire apró részlet úgysem számít. De én mégis azt gondolom, hogy érdemes megpróbálni. Ha rendszer van a szekrényedbe, akkor a ruhákat – amikor elpakoljuk- könnyebben tudjuk beilleszteni egy rendszerbe és ezzel fenntartani a rendet, mint mindig újra rakosgatni a ruhákat. 102063048.jpg.rendition.largest

Szóval ezt a jobbra emelkedő elméletet mindenképpen ki kell próbálnunk, és aztán levonjuk a következtetéseinket. Ja és egy fontos dolog! a vállfás ruhák ugye nem maradtak ki a selejtezésből?

 

 

Rend a lelke mindennek II. – Vizsgálódjunk!

A rendrakás fontosságáról és szükségességéről szerintem senkit nem kell meggyőzni. Ezt mindannyian tudjuk. Sőt tovább megyek meg is tesszük. De miért van az hogy újra és újra meg kell ismételnünk? Miért nem elég csak egyszer megcsinálnunk? Miért van az ha két dolgot kidobunk 3 másik kerül a helyére? Most ezeknek az okát vizsgáljuk meg magunkban. Van aki azt gondolja, hogy “Ó és kupis vagyok, én nem tudok rendet tartani” “Én ilyen típus vagyok”  “A zseni a káoszon is uralkodik”, s jogos lehet a kérdés valójában mindenki képes rendet rakni és rendet tartani maga körül? Vagy indexvannak akiknek ez biztosan nem sikerülhet? Én azt gondolom, hogy igen mindenki képes lehet rá,  de ezt is tanulni kell. Ugyanúgy mint a főzést, vagy a növényeink gondozását. Anyaként, főleg lányos anyaként sokszor elgondolkodom, hogy vajon jól végzem -e az anyai feladataimat? Vajon megtanítok- e mindent a lányaimnak amire szükségük lesz majd az életben? Vajon ellesik -e azokat a trükköket és praktikákat, amiknek én már birtokában vagyok? Vagy tanulnak -e a hibáimból? Ki tudja!? De remélem.

Szóval ha már vizsgálódást említettem, akkor kezdjük az elején. Marie Kondo a könyvében a rendrakás több módját vizsgálja, tapasztalatai alapján értékeli. És ha végig gondoljuk talán rájövünk hogy mi is próbálkoztunk már sokféleképpen  megszabadulni a lomjainktól. Lehet hogy olyan is volt, amikor apránként, minden nap egy felesleges lomtól szabadultunk meg. Igen ám de lehet hogy mindeközben nem egy hanem másik 3 fölösleges dologgal állítottunk haza. Akkor a mérleg mindjárt nem -1, hanem +2. Tehát ez a módszer nem vezet eredményre. A szobáról szobára haladással az a bajom, hogy amit nem tusok hová tenni, vagy a “ki kellene dob ni de talán mégsem” dolgok ugyanúgy a lakásban maradnak, csak az egyik szobából a másikba vándorolnak, éppen abba amit akkor nem takarítok. Így előbb utóbb szobáról -szobára vándorolva visszakerül oda ahonnan elindultunk. Így  megállapíthatjuk, hogy ez sem egy üdvös megoldás. Csináltam már úgy is hogy minden nap egy kicsit, de attól meg úgy éreztem hogy a takarítás – ezzel együtt az otthonom rabja vagyok, és akkor nem jó érzés hazamenni, hanem annak réme lebeg a fejünk fölött hogy mi mindent kell ma még megcsinálni. Ezen túl sajnos én még arra is hajlamos vagyok hogy több dolgot tervezek be mint amire fizikailag képes vagyok és akkor persze ideges leszek és akkor megint jön az elmebaj. Az otthonom tesz bolonddá, ahelyett hogy boldoggá tenne. Ezeket az érzéseket érdekes volt látnom  a könyvben leírva – kicsit más körítéssel ugyan, de azt gondoltam: ezek az én gondolataim, az én démonaim.

clueless-fashion

Mi lehet az oka annak, hogy újra és újra rendetlenség vesz minket körül? legtöbbször az a válasz: “nem tudom hová tenni”, “ebben a házban semminek sincs helye” “kevés a hely tárolásra”. És máris megérkeztünk a probléma gyökeréhez: Nem a házzal van a baj, meg a tároló hely mennyiségével, hanem a tárolandó “cucc” mennyiségével, vagy a tárolás módjával.

No akkor azt már tudjuk hogy hogyan nem sikerült tartósan rendet raknunk. De hogyan fog ez nekünk sikerülni?

Ennek a témának a kifejtése újabb bejegyzésért kiált, úgyhogy egyet ígérhetek nem hagyjuk abba!

 

Rend a lelke mindennek I. – Hangolódjunk rá!

És ez minden egyes alkalommal bebizonyosodik, ha olyan helyzetbe kerülök. Nem tudom ki hogy van vele, de nálam ez úgy van, hogy ha valami nagyon fontos dolgot kell megcsinálnom, amihez fontos hogy koncentrált legyen a figyelmem én előtte mindig takarítok. pakolászok, port törlök. Ezt először akkor figyeltem meg magamon, amikor főiskolára jártam, és valami beadandó feladat volt, vagy vizsgaidőszak, nekem mindig takarítással kellett kezdenem. Persze a környezetem meg én magam is arra gondoltam, hogy ez a “bármit csinálok csak tanulni ne kelljen” effektus, de ma már a tapasztalat mást mondat velem. Volt egy kimondatlan gondolat a fejemben, vagy inkább érzés, hogy ez a feladatokat megelőző takarítási roham inkább valami bevezető, rávezető tevékenység. mert az a látvány, ahogy a környezetemben a dolgok a helyükre kerülnek, és tisztul a látvány, úgy tisztulnak a gondolatok fejemben, annál inkább tudok koncentrálni a feladatra, és nem vonja el más a figyelmemet. Szóval rájöttem, hogy a rend, rendezettség látványa, hatással van a fejemben lévő gondolatok rendezettségére. valahogy a takarítással a fejemben is rend lesz. Mostanáig nem is foglalkoztatott ez a dolog, mert nem gondoltam én ebbe így bele, csak tettem amit az érzés diktált.

lom

Miért foglalkozom most mégis ezzel?

Egyrészt azért, mert lomtalanítás volt a hétvégén, úgyhogy pár napra beástam magam a garázsba, és mert kaptam egy könyvet egy barátomtól, aki – nem tudom milyen megfontolásból 🙂  – de úgy érezte hogy hasznos lehet nekem ez a könyv. És tényleg! Valahogy ráérzett erre a dologra, mert ugyan még nem értem a végére, de pontosan ezt a témát feszegeti a könyv, és az írónő ugyanazzal a problémakörrel kezdi, amit az előbb én is felvázoltam. Fontos tennivaló előtt takarítás. Van ezzel így más is?

 lakastakaritas1

És itt jön a jogos kérdés? Miért van arra szükség hogy újra és újra pakoljunk, miért nem vigyázunk a rendre? Miért van az, hogyha kitakarítjuk a garázsunkat, vagy padláson lomtalanítunk, a következő évi lomtalanításra ugyanúgy összegyűlik 2 m3 lom?

39_0_2890_e4d4ef4519d0ce03cb17b1d11a082beb_d4a206_701

Ezt a témát fogom feszegetni veletek, és ha van kedvetek hozzá, tegyük ezt interaktívvá és osszátok meg velünk a lomtalanítási, “rendfenntartási” trükkjeiteket, hogy tanulhassunk egymástól. Ha üzenet formájában juttatjátok el nekem, a tippjeiteket következő bejegyzésben mindenképpen megosztom.

Most készüljünk fel lelkileg, mert nagyon kemény munka vár ránk! Szerezzetek be néhány kukazsákot, mert biztosan szükséges lesz rá. Addig is képzeljétek el az otthonotokat szépen tisztán rendezetten. Kereshettek képet valamelyik oldalon vagy magazinban arról, hogy hogyan szeretnétek látni a hálószobátokat, vagy a nappalitokat a rendrakás után.

 

modern

forrás: 1