Rend a lelke mindennek II. – Vizsgálódjunk!

A rendrakás fontosságáról és szükségességéről szerintem senkit nem kell meggyőzni. Ezt mindannyian tudjuk. Sőt tovább megyek meg is tesszük. De miért van az hogy újra és újra meg kell ismételnünk? Miért nem elég csak egyszer megcsinálnunk? Miért van az ha két dolgot kidobunk 3 másik kerül a helyére? Most ezeknek az okát vizsgáljuk meg magunkban. Van aki azt gondolja, hogy “Ó és kupis vagyok, én nem tudok rendet tartani” “Én ilyen típus vagyok”  “A zseni a káoszon is uralkodik”, s jogos lehet a kérdés valójában mindenki képes rendet rakni és rendet tartani maga körül? Vagy indexvannak akiknek ez biztosan nem sikerülhet? Én azt gondolom, hogy igen mindenki képes lehet rá,  de ezt is tanulni kell. Ugyanúgy mint a főzést, vagy a növényeink gondozását. Anyaként, főleg lányos anyaként sokszor elgondolkodom, hogy vajon jól végzem -e az anyai feladataimat? Vajon megtanítok- e mindent a lányaimnak amire szükségük lesz majd az életben? Vajon ellesik -e azokat a trükköket és praktikákat, amiknek én már birtokában vagyok? Vagy tanulnak -e a hibáimból? Ki tudja!? De remélem.

Szóval ha már vizsgálódást említettem, akkor kezdjük az elején. Marie Kondo a könyvében a rendrakás több módját vizsgálja, tapasztalatai alapján értékeli. És ha végig gondoljuk talán rájövünk hogy mi is próbálkoztunk már sokféleképpen  megszabadulni a lomjainktól. Lehet hogy olyan is volt, amikor apránként, minden nap egy felesleges lomtól szabadultunk meg. Igen ám de lehet hogy mindeközben nem egy hanem másik 3 fölösleges dologgal állítottunk haza. Akkor a mérleg mindjárt nem -1, hanem +2. Tehát ez a módszer nem vezet eredményre. A szobáról szobára haladással az a bajom, hogy amit nem tusok hová tenni, vagy a “ki kellene dob ni de talán mégsem” dolgok ugyanúgy a lakásban maradnak, csak az egyik szobából a másikba vándorolnak, éppen abba amit akkor nem takarítok. Így előbb utóbb szobáról -szobára vándorolva visszakerül oda ahonnan elindultunk. Így  megállapíthatjuk, hogy ez sem egy üdvös megoldás. Csináltam már úgy is hogy minden nap egy kicsit, de attól meg úgy éreztem hogy a takarítás – ezzel együtt az otthonom rabja vagyok, és akkor nem jó érzés hazamenni, hanem annak réme lebeg a fejünk fölött hogy mi mindent kell ma még megcsinálni. Ezen túl sajnos én még arra is hajlamos vagyok hogy több dolgot tervezek be mint amire fizikailag képes vagyok és akkor persze ideges leszek és akkor megint jön az elmebaj. Az otthonom tesz bolonddá, ahelyett hogy boldoggá tenne. Ezeket az érzéseket érdekes volt látnom  a könyvben leírva – kicsit más körítéssel ugyan, de azt gondoltam: ezek az én gondolataim, az én démonaim.

clueless-fashion

Mi lehet az oka annak, hogy újra és újra rendetlenség vesz minket körül? legtöbbször az a válasz: “nem tudom hová tenni”, “ebben a házban semminek sincs helye” “kevés a hely tárolásra”. És máris megérkeztünk a probléma gyökeréhez: Nem a házzal van a baj, meg a tároló hely mennyiségével, hanem a tárolandó “cucc” mennyiségével, vagy a tárolás módjával.

No akkor azt már tudjuk hogy hogyan nem sikerült tartósan rendet raknunk. De hogyan fog ez nekünk sikerülni?

Ennek a témának a kifejtése újabb bejegyzésért kiált, úgyhogy egyet ígérhetek nem hagyjuk abba!

 

Rend a lelke mindennek I. – Hangolódjunk rá!

És ez minden egyes alkalommal bebizonyosodik, ha olyan helyzetbe kerülök. Nem tudom ki hogy van vele, de nálam ez úgy van, hogy ha valami nagyon fontos dolgot kell megcsinálnom, amihez fontos hogy koncentrált legyen a figyelmem én előtte mindig takarítok. pakolászok, port törlök. Ezt először akkor figyeltem meg magamon, amikor főiskolára jártam, és valami beadandó feladat volt, vagy vizsgaidőszak, nekem mindig takarítással kellett kezdenem. Persze a környezetem meg én magam is arra gondoltam, hogy ez a “bármit csinálok csak tanulni ne kelljen” effektus, de ma már a tapasztalat mást mondat velem. Volt egy kimondatlan gondolat a fejemben, vagy inkább érzés, hogy ez a feladatokat megelőző takarítási roham inkább valami bevezető, rávezető tevékenység. mert az a látvány, ahogy a környezetemben a dolgok a helyükre kerülnek, és tisztul a látvány, úgy tisztulnak a gondolatok fejemben, annál inkább tudok koncentrálni a feladatra, és nem vonja el más a figyelmemet. Szóval rájöttem, hogy a rend, rendezettség látványa, hatással van a fejemben lévő gondolatok rendezettségére. valahogy a takarítással a fejemben is rend lesz. Mostanáig nem is foglalkoztatott ez a dolog, mert nem gondoltam én ebbe így bele, csak tettem amit az érzés diktált.

lom

Miért foglalkozom most mégis ezzel?

Egyrészt azért, mert lomtalanítás volt a hétvégén, úgyhogy pár napra beástam magam a garázsba, és mert kaptam egy könyvet egy barátomtól, aki – nem tudom milyen megfontolásból 🙂  – de úgy érezte hogy hasznos lehet nekem ez a könyv. És tényleg! Valahogy ráérzett erre a dologra, mert ugyan még nem értem a végére, de pontosan ezt a témát feszegeti a könyv, és az írónő ugyanazzal a problémakörrel kezdi, amit az előbb én is felvázoltam. Fontos tennivaló előtt takarítás. Van ezzel így más is?

 lakastakaritas1

És itt jön a jogos kérdés? Miért van arra szükség hogy újra és újra pakoljunk, miért nem vigyázunk a rendre? Miért van az, hogyha kitakarítjuk a garázsunkat, vagy padláson lomtalanítunk, a következő évi lomtalanításra ugyanúgy összegyűlik 2 m3 lom?

39_0_2890_e4d4ef4519d0ce03cb17b1d11a082beb_d4a206_701

Ezt a témát fogom feszegetni veletek, és ha van kedvetek hozzá, tegyük ezt interaktívvá és osszátok meg velünk a lomtalanítási, “rendfenntartási” trükkjeiteket, hogy tanulhassunk egymástól. Ha üzenet formájában juttatjátok el nekem, a tippjeiteket következő bejegyzésben mindenképpen megosztom.

Most készüljünk fel lelkileg, mert nagyon kemény munka vár ránk! Szerezzetek be néhány kukazsákot, mert biztosan szükséges lesz rá. Addig is képzeljétek el az otthonotokat szépen tisztán rendezetten. Kereshettek képet valamelyik oldalon vagy magazinban arról, hogy hogyan szeretnétek látni a hálószobátokat, vagy a nappalitokat a rendrakás után.

 

modern

forrás: 1 

Mi van a dobozban?

Érdekes lehet a cím, mert első ránézésre nem kapcsolódik a cikk tartalmához, pedig de!

Volt Buday Péternek egy főzős műsora valamelyik tv csatornán aminek ez volt a címe: “Mi van a dobozban?”.  Nagyon szerettem ezt a műsort, mert olyan volt, mintha tényleg egy normál háztartásban egy valódi háziasszony polcán néztünk volna körül alapanyag ügyben. Ez a “mi van otthon, abból főzünk” típusú műsor volt. Szerettem, mert a valódisága mellett kreatív volt, és olyan ötleteket adott, ahol a recept nem azzal kezdődött, hogy: végy három gramm gyíkfarok őrleményt, és keverj hozzá 2 deka békanyálat. Na szóval ma én is valódiság jegyében néztem körül házam táján és a kertemben és így készítettem el egy őszi asztali dekorációt, ami lehet hogy már az utolsó lesz  az idei őszön, mert hamarosan itt az advent.

No nézzünk körül, mit is találhatunk:

Egy nagy lapos tányér, rárakva néhány színes illatos teamécses

DSCF2055 DSCF2056

Aztán az udvarról csipegettem: borostyán levelek, tűztövis bogyók, és csipkebogyó. De használható bármilyen őszi színes levél is, de az nekem nem volt a kertben.

DSCF2057 DSCF2058

Aztán egyszerűen csak elrendeztem a tányéron a leveleket és a bogyókat a mécsesek körül. Arra kell csak vigyázni, hogy a láng ne érje el az ágakat, vagy leveleket. Ha a természetes anyagok közül válogatunk és azokat használjuk együtt, akkor nem tudunk nagyot tévedni. Hiszen a természet csodája éppen az, hogy a színek jól megférnek egymással. Többször megfigyeltem már, hogy nyár elején amikor a pipacs virágzik akkor egyszerre virágzik vele valami fehér aprócska vadvirág is és ami igazán kiemeli a pipacs pirosságát az a gyönyörű liláskék színben pompázó mezei zsálya. Szóval a természet adta szépséget csak használnunk kell, és még csak azt em kell kitalálnunk, hogy hogyan is párosítsuk őket, mert már eleve úgy gyűjthetjük be őket. 

DSCF2059 DSCF2060 DSCF2061 DSCF2063 DSCF2064 DSCF2066 DSCF2067