Remélhetőleg lassan mind rászánjátok magatokat arra, hogy nekiveselkedjetek a rendrakásnak és hogy a lendület ne szakadjon meg íme a folytatás. Szóval ott tartottunk, hogy egyre növekszik a “nem tesz boldoggá” kupac és igazán gyönyörködhetünk és válogathatunk a “boldoggá tesz” kupac darabjai között. De mi van azokkal a ruhadarabokkal amiről nehezen tudunk dönteni? Valljuk be őszintén az megy az “otthonra még jó lesz” kupacba. És akkor el kezd csökkenni a “nem tesz boldoggá” kupac és növekszik az “otthon még jó lesz” kupac, végül szinte az összes ruha visszakerül(ne) a szekrénybe, és az egészet hiába csináltuk. De még jó hogy észnél vagyunk, és még mielőtt áttennénk egyik kupacból a másikba, újabb kérdéseket teszünk fel magunknak. Először is fogd a kezedbe a ruhát és gondold végig hogy miért is nem hordtad azt a blúzt, vagy nadrágot? Talán kényelmetlen volt? Vagy nem tetszettél magadnak benne? vagy csak egy kicsit gombolódik nehezen be a derekán? No ezek a szempontok pont nem segítik a ruha “elmackósítását”. Hiszen mi másra vágyunk otthon, minthogy kényelmesen érezhessük magunkat?! De ha kényelmes, csak nyúlott foltos, esetleg szakadt- de csak egy kicsit…. akkor mi legyen? Akkor kérdezzük meg magunktól hogy biztos hogy a párunk ebben a nyúlott foltos kopott ruhában akar látni otthon este? Ha egész nap nem találkoztok, akkor másnap erre a látványra támaszkodjon ha rád gondol? HM? És mi van ha egyedül vagy? Biztos hogy segít az önbecsüléseden, az önértékelésedben egy nyúlott kopott kitérdelt nadrág? Csak azért mert kényelmes? Ha otthon is olyan ruhákat hordasz amit szeretsz, akkor ez által is erősítheted magadban a pozitív énképet.
És kedves Hölgyeim! Ugyan ez a helyzet a pizsamákkal is! Na ezt már nem részletezem, szerintem pontosan tudjátok hogy mire gondolok! Szóval nyúlott pólók, száműzetésre számítsatok!!!
No akkor most már, hogy megbirkóztunk a válogatás hétfejű sárkányával, ellenálltunk a “mackósítási” kísértésnek, akkor már csak azok a ruháink vannak kupacban a szobában, amiket szeretünk, amik boldoggá tesznek minket.
Akkor viszont nem kérdés, hogy hogyan tároljuk őket! A szerepükhöz méltóan. Aki kedves számunkra az megbecsüljük. Így van ez a tárgyainkkal is. Ami fontos megbecsüljük, vigyázunk rá, gondoskodunk róla. Mit is jelent ez a rendrakás ebben a pillanatában. Konkrétan mit is kell tennünk? Bánjunk úgy a megmaradt holmijainkkal mint a visszanyert kincsekkel. Először válogassuk ki, mi az amit mindenképpen vállfára kell tenni. azokat akasszuk is be a helyére. A többit, szépen hajtogassuk össze. Miért írom hogy szépen, mert hogy máshogy lehetne? Hát erről csak meg kell kérdeznem a legkisebb lányomat – sietősen bedobni a szekrénybe- így is lehet. A ruhahajtogatás lehet egy egyszerű gépies mozdulatsor, de lehet egy kicsit több is. Ez először nekem is furán hangzott, talán kicsit túlzónak is, de mégis van benne valami. Az érintés fontos dolog. Az emberi kapcsolatainkban is nagyon fontos szerepet tölt be. Akit szeretünk, megsimogatjuk, jól esik az érintése. Ha a gyermeket megdicsérjük, meg is simogatjuk. Mindeközben az érintések közben az energia áramlik közöttünk. S bár a ruháink élettelen tárgyak, mégis jóleső érzés látni, ahogy hajtogatás közben kisimulnak a ráncok, rugalmasabbak, ápoltabbak lesznek, jobban eligazodunk köztük. Nem utolsó sorban a ruha hajtogatás egy lehetőség is számunkra, hogy közben átvizsgáljuk a ruháinkat: nem maradt – e foltos a mosás után, nem szakadt -e le a gombja stb.
Szóval már tudjuk hogy mi megy, és mi marad, tudjuk hogy amit muszáj azt vállfára akasztjuk, és azt is tudjuk, hogy a többit hajtogatjuk. De azt hogy hogyan, azt a következő bejegyzésben árulom el nektek!
