Ismét hosszú idő után jelentkezem. Megkezdődött a nyár, dübörög a nyári szünet, és persze nem kicsit frusztrált már hogy elhanyagoltam a látogatóimat, de mint minden anyának: első a család. Persze bosszankodtam hogy nincs időm a blogomra, majd megnyugtattam magam: mi másért csinálom, minthogy örömöm telik benne. Akkor miért bosszankodom? No most egy kis időt lopva folytatom a “fekete lyuk” projektet. Az előzményekről annyit, hogy van egy szoba a lakásunkban, amit én csak fekete lyuknak hívok. Ez a lomos-mindenes szoba, ahol minden van, ezt szeretném kicsit rendbe szedni. Az előzőekben a meg nem valósuló álomról – a mosókonyháról ötleteltem. Most a dolgozó funkciót boncolgatnám.
Két munkaállomást szeretnék, mert mindketten dolgozunk itthon (is). Nagy asztalfelület nem kell, de rengeteg pakolóhely, polcok szekrények fiókok annál inkább. Bármennyire is szeretném sajna ez a szoba nem lesz egy tágas szellős impozáns dolgozó szoba, sokkal inkább a praktikumról kell hogy szóljon minden négyzetmilliméter. Néhány gondolatébresztő:
Zárt és nyitott felületek ez tetszik!
Remek színek együtt. Markáns, elegáns.
Jópofa, hogy a fiókok meg vannak számozva. Könnyebb a keresgetés: “Anya hol van a …” “Az ötös fiókban!”
A mennyezetig futó zárt szekrény! Felejtsük el a portörlést!
Nálunk hasonló elrendezés jöhet szóba. Az ablak elé beforduló pakolós asztallal.
Színek! Színek! Színek! (Bár a rózsaszín nálunk biztos nem jön szóba!)
Itt is az ablak előtt van.
Ez egy nagyon elegáns megoldás,
Ha lenne egy tágas szobám…
S végül: ha lenne egy szép nagy kertem….
