Ha az ember lányának dolgoznia kell, hát dolgozik. Ha szerencsés akkor otthonról is dolgozhat, ami több szempontból is üdvös lehet, különösen ha a dolgozó nőnek gyermekei is vannak.
De persze ha már munka, akkor fontos a megfelelő, inspiráló környezet, hogy a gondolatok felszabadultan a munkára koncentrálódhassanak.
Erre mutatnék mos 13 példát ami ékesen példázza, hogy a nőiességnek nem csak a konyhában lehet helye.
Fájó szívvel ugyan de a napfényes Barcelonából irány haza. Bár az időjárásra itt sem lehet most panaszunk. Na de hogy azért itthon se maradjunk új csemegézni való nélkül máris folytatom az iroda projekt aprócska részleteinek megmutatását. Még mindig az íróasztal és iroda bútor. Összességében már láthattatok fotót róla és ígértem hogy részleteket is mutatok.
Legelső bejegyzéseim egyikében – amikor a hálószobáról írtam- már említettem, hogy mennyire utálom a vezetékeket. Lámpa, telefontöltő adatkábel és sorolhatnám még. Na ezeknek a vezetékeknek a koncentrált lelőhelye hol máshol lenne mint az irodában. Erre akartam kitalálni valamilyen emberi megoldást. Íme ez lett belőle:
Az asztal lapból kikanyarítottunk egy kis részt, amit zongorazsanérral tettünk nyithatóvá. Az ajtócskán lyukat vágtunk, amin keresztül az éppen szükséges vezetékeket ki lehet húzni és csatlakoztatni.
Az ajtócska alatt egy hosszú doboz található, aminek az alján szintén van egy lyuk, amin keresztül az elosztó csatlakozik a konnektorba.
Így aztán a vezetékek sem az asztalon sem az asztal alatt nem látszanak, rejtve maradnak.
A másik megoldandó feladat a nyomtató elrejtése volt. Nem nagyon rajongtam az ötletért, hogy maradjon elől az asztalon. Egyrészt mert így is kevés a hely, másrészt meg nem is szép látvány harmadrészt meg azért mert nem. 🙂
Így jött az ötlet, hogy az asztal alatt a két munkaállomás közötti fiókos szekrényben kapjon helyet. A fiók fölött fut a kábeles kis doboz, azon keresztül az adatkábelt át lehet húzni és mindkét géphez csatlakoztatható. Hurrá!
Mint említettem korábban a férjem cetligyáros. És ezeket a cetliket egy bizonyos ideig meg is őrizzük. Ki tudja van e valamelyiken valami “később is fontos lehet” információ. Na ezeknek és az apró kütyüknek találtam ki a kicsi fiókokat a felső szekrényhez rögzítve. Ezeknek a kis fiókoknak az az igazi előnye, hogy olyan fiókvasalattal lettek ellátva, ami lehetővé teszi, hogy a fiók teljes hosszában kihúzható legyen. Így a teljes tartalma akadály nélkül. Nincs rejtőzködő cetli…
És még néhány kép a felső szekrényről.
A legpocséklóbb az a megoldás amikor a levegőt tároljuk a szekrényeinkben. Ez egy jó tervezéssel kiszűrhető. Az irataink nagy része dossziékban vannak lefűzve, ami meg nincs, azt meg majd lefűzőm. Így a szekrény mélységét, és a polcok közötti távolságot ezekhez a mappákhoz igazítottuk. Így nincs levegő tárolás.
A világítást úgy oldottam meg, hogy a szekrény alsó részén kialakítottunk egy kis dobozt, amiben rejtett világítás lett elhelyezve. Ennek a doboznak a teteje olyan mint egy polc, kivehető felemelhető, tehát könnyem hozzá lehet férni ha szerelni kell valamit.
És még az ajtó nyitó szerkezetről. Nem akartam fogantyúkat a felső szekrényre. Ezért azt az ajtónyitó szerkezetet választottam amit az IKEA-ban láttam. Nyomásra nyílik és nyomásra záródik. Konyhába nem választanám mert biztos hogy nagyon látszana a nyomogatás helye, de itt nem lesz akkora igénybevételnek kitéve, és remélhetőleg nem lesz zsíros kézzel nyomogatva.
Nagyjából ezek voltak azok az apróságok, amelyeket a tervezés során figyelembe vettem. És erre biztatlak titeket is. Mielőtt valamibe belevágtok, gondoljátok végig, hogy milyen megoldás az ami az életeteket megkönnyítené. És a megvalósításban pedig legyetek állhatatosak! Ne engedjétek, hogy az “ilyet nem szoktunk csinálni” mesterek lebeszéljenek róla. Inkább keressetek olyan mestert aki “meg lehet oldani” elvek mentén dolgozik.
Jó tervezgetést!
Ismét hosszú idő után jelentkezem. Megkezdődött a nyár, dübörög a nyári szünet, és persze nem kicsit frusztrált már hogy elhanyagoltam a látogatóimat, de mint minden anyának: első a család. Persze bosszankodtam hogy nincs időm a blogomra, majd megnyugtattam magam: mi másért csinálom, minthogy örömöm telik benne. Akkor miért bosszankodom? No most egy kis időt lopva folytatom a “fekete lyuk” projektet. Az előzményekről annyit, hogy van egy szoba a lakásunkban, amit én csak fekete lyuknak hívok. Ez a lomos-mindenes szoba, ahol minden van, ezt szeretném kicsit rendbe szedni. Az előzőekben a meg nem valósuló álomról – a mosókonyháról ötleteltem. Most a dolgozó funkciót boncolgatnám.
Két munkaállomást szeretnék, mert mindketten dolgozunk itthon (is). Nagy asztalfelület nem kell, de rengeteg pakolóhely, polcok szekrények fiókok annál inkább. Bármennyire is szeretném sajna ez a szoba nem lesz egy tágas szellős impozáns dolgozó szoba, sokkal inkább a praktikumról kell hogy szóljon minden négyzetmilliméter. Néhány gondolatébresztő:
Zárt és nyitott felületek ez tetszik!
Remek színek együtt. Markáns, elegáns.
Jópofa, hogy a fiókok meg vannak számozva. Könnyebb a keresgetés: “Anya hol van a …” “Az ötös fiókban!”
A mennyezetig futó zárt szekrény! Felejtsük el a portörlést!
Nálunk hasonló elrendezés jöhet szóba. Az ablak elé beforduló pakolós asztallal.
Színek! Színek! Színek! (Bár a rózsaszín nálunk biztos nem jön szóba!)
Itt is az ablak előtt van.
Ez egy nagyon elegáns megoldás,
Ha lenne egy tágas szobám…
S végül: ha lenne egy szép nagy kertem….
Egy iskola igazgatói irodájának feltupírozásán dolgoztam, csak amolyan gondolatébresztés címen. Páran el is csodálkoztak: “Erre van pénze egy iskolának?” Nos el kell hogy keserítsek mindenkit, hogy NINCS. Ez amolyan önként vállalt feladat volt személyes érintettség miatt. Ezt csak azért tartom fontosnak hogy megemlítsem, mert a kérdések kapcsán – mármint hogy telik – e erre egy iskolának- gondolkodóba estem. Miért gondolják azt az emberek, hogy egy iskolában dolgozó pedagógusnak, iskolatitkárnak vagy akár magának az igazgatónak nem “jár” hogy méltó környezetben dolgozzanak. Vegyük például ezt az intézményt. Ez az intézmény is mint sok másik integrált oktatási intézményként működik. Egy óvoda, egy általános iskola, művészeti iskola (zeneiskola) és egy leánykollégium összevonásából keletkezett. Gondoljunk csak bele, hogy ha csak a műszaki hátteret vizsgáljuk: hány tanterem, csoportszoba, kollégiumi szoba, azokban mennyi berendezési tárgy, bútor, eszköz, fűtés világítás, hangszerek… És akkor a szakmai dolgokról nem beszéltem, mert ahhoz nem is igen értek, de nyilván nem ugyanaz kell az oviba mint az iskolába meg a kollégiumba. Ha egy multinacionális cégről beszélnénk, akkor kapásból mondanánk, hogy ennek a komplexumnak a működtetéséhez legalább három vezető kell. Kell egy műszaki igazgató, egy szakmai igazgató és egy aki a személy és jogi vagy akár a gazdasági területet igazgatja. És mint tudjuk ez nem így van. Az intézménybe járó diákok de leginkább a szüleik természetesen elvárják, hogy 21. századi körülmények között, haladó gondolkodással 21. századi módon menedzselt iskolában tanuljanak a gyermekeik, hogy ebben a nagyon haladó, rohanó, elvárásokkal teli világban megállják a helyüket. Persze ez jogos is a maga módján, de mégis, ha meghallják hogy egy iskolaigazgató irodáján dolgozom, elkerekedik a szemük. Egy ilyen intézmény vezetése egy személyben nagyon nagy felelősség és nagyon sokoldalú ismereteket döntési képességet, szakmai felkészültséget…… igényel, (meg még sok mindent amire nem is gondolunk). Úgyhogy én a magam részéről azt vallom, hogy igenis kell az inspiráló környezet, ahol jó dolgozni, ahol nem azon kell bosszankodni, hogy nincs hová elrakni az iratokat, vagy van is, attól meg úgy néz ki az egész mintha egy poros irattárban dolgoznánk, hogy nincs megfelelő világítás, és hosszan sorolhatnám. Szóval mielőtt felháborodnánk azon hogy mire költ az iskola, pláne ha az még egyházi iskola akkor megnyugtatok mindenkit: Ez a terv valószínűleg egy fióknak készült. Mindenesetre azért megmutatom miből indultam ki, és hová jutottam. Hozzáteszem a tervezést nem a luxus inspirálta, hanem az ésszerűség, és egyszerűség.
Ez lenne az “ELŐTTE” fotó, ha megvalósulna.
Ez pedig a terv:
Először egy hangulat kollázs. Két irányba indultam, ez az első kicsit semlegesebb inkább modern formákat követő hangulat:
A másik klasszikusabb formákkal sokkal nőiesebb megjelenésű hangulat.
Végül az első nyert. Modern és kicsit nőies, semleges színekkel. Visszafogott, elegáns, és semmi fényűzés, luxus.
És íme a látványtervek:
Az intézmény egyházi fenntartású intézmény. Fontosnak tartottam, hogy ez megjelenjen az új enteriőrben is. Sokféle variáció eszembe jutott, de végül ez a megoldás bizonyult a legjobbnak. Elegáns, nem tolakodó. A fenntartó rend jelmondata: “Ardere et lucere” azaz “Lángolj és világíts” Ez a felirat kerül a falra a Ciszterci rend címerével. Ez mit egy iránytű mutatja a helyes irányt nap mint nap annak aki az irodába belép. 
Most hogy ezt így láttátok és megismertétek a hátteret remélem azért egyet érthetünk abban, hogy ez a környezet sokkal kellemesebb lenne egy ilyen nagy feladat ellátásával foglalkozó igazgató számára.
