A célegyenes

Miközben kóstolgattuk a terveket, nézegettük, próbáltuk elképzelni hogy ez az otthon fogad minket egy hosszú út után, még nem éreztem azt az érzést amikor az ember hátradől és örömmel, elégedettséggel tölt el amit elértünk.  

Mindeközben próbáltuk a költségeket is hozzárendelni, és gyors számítások eredményeként nagyon gyorsan jött a megoldás, amit először kényszerűségből léptünk meg, de végül kiderült, hogy ettől sokkal harmonikusabbá vált az épülettömeg. Bár ez a funkció rovására valósult meg, de úgy éreztük hogy ég így is megéri. 

No akkor íme a végeredmény.

  

A változtatás után jöttem rá mi volt a gondom az előző tervvel. Az utcai homlokzaton a garázs rész uralta a homlokzatot, az egész épületet. Így hogy ezt lecseréltük egy könnyed fa szerkezetű pergolára, sokkal letisztultabbá vált az épület.  A helyére kerültek a dolgok, most már mondhatjuk tényleg hogy célegyenesbe kerültünk, ami a tervezést illeti. Később írok még a belső terek alakulásáról, hogy miért akkora miért ott van ahová került.

 

Megérkeztünk…?

Honnan indultunk? Kérdeztem az előző bejegyzésem címében. Azt már láttátok. Az is látható volt már hogy mi felé haladunk. Most megmutatom nektek az utolsó két lépést, mely a a megérkezéshez vezetett minket. 

A funkciók a helyükre kerültek. A méretek kialakításánál, a nyílászárók kiosztásánál próbáltunk figyelemmel lenni a majdani berendezési tárgyak méreteire is. Itt elsősorban a konyhapult méretekre gondolok. Ezzel kialakult egy véglegeshez közeli terv, ami funkcionalitását tekintve teljesen az igényeinkhez igazodott. Most már a külső megjelenésre kellett koncentrálni.

Újabb inspirációt kerestem. azt biztosan tudtam hogy a hátsó épületrészt lemez fedéssel nagyon enyhe lejtésszögű – szinte lapos tetővel szeretném. Ehhez kerestem ötleteket. 

Valami ilyesmire gondoltam. És akkor jött a tömegformálás, és szépen haladtunk előre. 

 

Aztán tovább finomodott…

 

Ezt sokáig véglegesnek gondoltuk, de valahogy mégis  volt benne valami, amitől nem voltam vele teljesen elégedett. Hiányzott belőle valami, vagy valamiből sok volt. Úgyhogy még mindig kicsit “kóstolgattuk”. 

 

 

Honnan indulunk?

Ez is jó kérdés, de a legjobb kérdés mégiscsak az, hogy hová érkezünk. 

Mi eljutottunk a tervezésben a végére. Legalábbis most ezt gondoljuk, aztán lehet hogy lesznek “kényszerű” változtatások ahogy érkeznek az ajánlatok.

De kicsit visszalépnék az időben. A tervezés nehéz és küzdelmes folyamatán hogyan jutottunk lépésről lépésre? Türelem, kompromisszumok és viták árán- ahogyan azt az előző bejegyzésben is írtam. De a végeredmény viszont mindannyiunk számára elfogadhatónak, szerethetőnek tűnik. 

Néhány példát mutatok most a korai “zsengékből”

Ez volt az első: 

Ez annyiból tetszett, hogy a ház körül öleli a teraszt, de egyéb más szempontnak nem felelt meg. A hálószobánk az utcai homlokzat felől van, amit a férjem nagyon nem akart. A konyha egy sötét zug és a közlekedési útvonalak keresztül – kasul szelik. Ezt hamar elvetettük. 

Jött a második verzió, de ott rögtön egymás után kettő… már nem is tudom hogy hogyan jutottunk az egyiktől a másikig, de igazából ezt is továbbgondoltuk. 

Második, B terv, de ez sem lett az igazi. Nincs előszoba, szűk hosszú folyosó – barátságtalan. 

Ez idő tájt kicsit kifogytunk az ötletekből. Voltak dolgok, amik beették magát az agyunkba és nem tudtuk elengedni, ez gátolt minket a továbblépésben. Úgyhogy tartottunk egy kis pihenőt,  millió meg egy tervet megnéztem a neten és egyiket a másik után vetettem latba. Nem indult el az a bizonyos vezérhangya, mígnem rábukkantam egy ház látványterveire, ami megmozdított. 

Ez volt az. Falusias jegyek, egy kis modern felhanggal. Nekem tetszett a tűzfalas megoldás, de a férjem elvetette, de vezérhangyának éppen megfelelt. 

És akkor jöttek az alaprajzi verziók, 1-2-3… Az alapkoncepció mindegyiknél azonos, de kisebb eltérések voltak. 

A harmadik, már egészen közelít a végleges verzióhoz. A kiválasztott szempontokat- egy két dolgot kivéve -egészen jól sikerült megoldani. A konyhából közvetlen kijárat van a teraszra, és szintén a konyhából lehet megközelíteni a háztartási helyiséget. Van normális méretű előszoba, a lányok szobái egy helyen vannak tehát szeparálható fűtés is megoldható, a hálószoba a kert felé néz. Ami nem tetszett, hogy a nappaliból a fürdőbe ajtó- ajtó hátán lehetett bejutni… ezen még finomítani kellett, és azon is, hogy megfelelő méretű nyílászárók kerüljenek a szobákba. Biztosan láttátok, hogy a 2. verzióhoz képest megcseréltük a háló és fürdő szobákat, és került egy ajtó a fürdőszobára azon egyszerű okból hogy a teraszról udvarról közvetlenül be lehessen menni a fürdőbe anélkül, hogy végigcsattogunk az egész lakáson. Bár a gyermekeink már nagyok, de én még emlékszem a “homokozóból beszaladunk a mosdóba” történetekre, és végig potyogtattuk a nadrágról a homokot az egész lakáson. No ezt nem szerettem volna.  

Az épület utcai homlokzata felől oszlopokon álló tető szolgál garázsként. Így állt össze az alaprajz. Ami már majdnem jó volt, és már csak a finomításokon kellett dolgozni.

 

Most jött az hogy kitaláljuk hogy hogyan is fog ez kinézni a valóságban. Az nagyon tetszett az inspiráló épületen, hogy a hagyományos épület a hagyományos tető mellett megjelent egy kis modern lapos tetős épületrész, amit én is szerettem volna megvalósítani.

Ezeket figyelembe véve, a tervező- hogy könnyebben el tudjuk képzelni az épület tömeget, már néhány tömegvázlatot is készített, ami tényleg csak kezdetleges  vázlat, de megmutatom nektek is hogy lássátok a folyamatot. 

Ezt ízlelgettük, finomítottuk, és kezdtük kidolgozni részleteiben. Erről a következő bejegyzésben írok majd, abban még kicsit több lesz a szakmaiság, de azt gondolom hogy hasznos lehet majd mindenki számára aki éppen most álmodja meg álmai otthonát.