Felújítások – Oldal 2

szeptember 18, 2015

Milyen legyen?

Ez egy klasszikus kérdés ha lakberendezésről beszélünk. Milyen legyen a tapéta, a fal színe, a bútor, a padló, a szőnyeg a függöny a lámpa? Ezt mind egyszerre kell eldönteni mert ugye minden mindennel összefügg.

Összességében véve egy visszafogott, de vagány dolgozót álmodtam meg magunknak. Egy olyan helyet, ami tükrözi a férfiasságot, de hagy teret egy kis nőiességnek is. Ahol szigorúan zárt szerények mögé vannak elrejtve a dolgaink, de le nem akartam hogy “doboz” hatása legyen.

Így jöttek egy egymás után a dolgok. Sötét falszínben nem gondolkodtam mert nem túl világos a hely és egyébként is elég kicsi. Így esett a választás egy nagyon halvány szürkére és persze azért szürke, mert egy olyan tapétába estem bele, amit soha nem gondoltam volna. Barokk mintás vlies tapéta. Ezt éreztem jónak. Ez a nőiességet tükröző barokk minta, szépen egyensúlyoz a férfias vonalú irodabútorral. Megörültem ennek a tapétának, bár nem rajongtam eddig a barokk stílusú dolgokért. Meg is rendeltem, bár nem tudtam hogy a férjemnek tetszik-e majd. Általában hagyatkozik rám, de azért a nagyon vad dolgokról le szokott beszélni. Gondoltam ez még belefér. Na hát ez lett belőle.

szeptember 3, 2015

Gondoltad volna?

Sokszor amikor fényképeket töltök fel az aktuális saját projektemről, nehéz dolog számomra a válogatás. A személyes érintettségem miatt nem tudom, hogy valóban hasznos, érdekes lesz e az olvasó számára, amit mutatok. De van hogy csak az az oka, hogy nem elég jó minőségű a kép, vagy nem tükrözi igazán azt amit én a valóságban látok. Egyik alkalommal, amikor egyszer jött egy email egy olvasómtól: “ölni tudnék egy ilyen polcért” újra kellett értelmeznem ezt a dolgot. Lehet hogy számomra valami nem túl érdekes, de más számára akár kincs is lehet. Ezen a képen például nem a polc volt a lényeg, amit meg akartam mutatni, hanem a kis terasz lepusztult állapota.

Szóval gyors e-mail váltások következtek, majd telefonon is egyeztettünk.

Egy korábbi bejegyzésemben látta a fotót, itt amin egy számomra nem túl sok értéket hordozó polcot látott. Nem dobtam ki, mert “majd jó lesz valamira” alapon ezt is bezsúpoltam a garázsba, de komolyabb terveim nem voltak vele. Ekkor blogger társam lelkesen felvázolta, hogy neki mekkora szüksége lenne erre a polcra, mert tervei vannak vele a gyerekszobában. S hogy mik ezek a tervek az blogján megnézhetitek itt a Saját Otthon Porjekt blogon.

de kis ízelítőt mutatok:

Szóval íme egy újabb ékes példa arra, hogy nem minden szemét ami annak látszik, sőt sokszor igen értékes kincsekre lelhetünk ha nyitott szemmel járunk. Ez kicsit “Ila mama intelmei”- nek hangzik, de tényleg így van.

Hajrá Klaudia, szeretnénk majd látni a kész polcot is!

augusztus 5, 2015

11+1 ötlet rejtett fekhelyekre

Kanyarodjunk most vissza kicsit a fekete lyuk projekthez. Taglaltam már a tárolási nehézségeimet, azt hogy két munkaállomást szeretnék kialakítani, és még nem nagyon beszéltünk arról, hogy hová fekszik a gyerek? Nem egy állandó gyerekszobára van szükség, csak egy olyan hétköznapi fekhelyre, mert a hétvégéket- mikor a tesók is itthon vannak- már a saját szobájában tölti a kishölgy. Amolyan vendégágy szerű valami kellene, ami nem veszi el a helyet, ami nem uralja a teret, de azért kell hogy kényelmes legyen. Vegyük sorra a lehetőségeket:

Lehetne galéria ágy, és akkor alatta tárolni is lehetne. Jól is hangzik, de ez nálunk azért nem jó megoldás, mert ha idősödő szüleink jönnek látogatóba, ők sem szívesen lépcsőznek az emeletre, így ez fekhely szolgálhatna vendégágyként számukra.

Lehetne dobogó alatt, – ezt még nem vetettem el teljesen.

Vannak a kihajtható, kihúzható kanapék. Na az sem az igazi megoldás. Ami kicsi és könnyed, annak nem kényelmes a kihúzható ágya. ami meg kényelmes ággyá alakítható az vagy nagy, robusztusabb darab, vagy nem fér bele a költségvetésbe.

És jönnek a trükkös megoldások. Ezeket mutatnám meg most nektek:

Na persze ez a megoldás sem a legtökéletesebb a mamák számára.

Ez már jobb megoldás. Kanapé is, meg kényelmes fekhely is egyben.

Ez egy jövőbe mutató darab.

Egy variáció dobogóra

Az égből jövő mennyei fekhely

Még egy kihajtogatós:

Egy eltologatós

Másik kihajtogatós:

Egy kombinált megoldás:

Ha sok a vendég:

Kanapé is, ágy is.

1 2 3 4

június 2, 2015

Ilyen volt ilyen lett…

Mindig szerettem az ilyen volt ilyen lett rovatokat a lakberendezési magazinokban. Megfogadtam magamnak, hogy én is csinálok majd ilyet, ha lesz mit megmutatnom. a fotózási technikán még javítanom kell ezt belátom… 🙂

Most néhány kollázs

A bejárat:

Fürdőszoba:

Konyha étkező

Nappali:

És végül a lakás kis gyöngyszeme: a teraszként funkcionáló bevilágító udvar.

május 21, 2015

Aki keres – talál

Nem adtam fel. Mint láthatjátok mér sok idő eltelt az utolsó írás óta, és bár itt a blogon megállni látszik a lakásprojekt, a valóságban viszont az történt, hogy ütemesen haladok előre a felújítással. Szépen lassan minden a helyére kerül, és végül- ha valami nehezen is, de került bontott deszka a falra.

Sajnos nem mindenhová ahová szerettem volna, de itt megpróbáltam a lazúrral elérni azt a hatást, hogy “avattas”-nak tűnjön.

Néhány fotó az előkészületi munkákról:

Vegyünk először is gyalult deszkákat:

Aztán alapozásként egy sötét dió színű lazúrt kentem rá úgy, hogy foltonként vastagabban. Ezt könnyebb megvalósítani mint az egyenletes kenést.

Ez után következett a szürke lazúr:

És ez került a falra mint burkolat és a helyén így néz ki:

Na és a bontott deszka?

Végül raklapokat szedtem szét, kotorásztam az udvaron, a farakáson és találtam egy -két szál deszkát a raklapos deszkákhoz. Azt azért el kell mondanom, hogy a raklap szétszedés embertelen munka!!! – begyógyult szögek, hasadó deszkák- ez lehet hogy tényleg csak a neten látszik egyszerű mutatványnak- ne de megbirkóztam vele (több kevesebb férfi segítséggel- Köszi Ábel!), majd csiszolás, lazúr és a helyszíni felszerelés. Ezek mind egymás után, mindezek során a tapasztalatokon túl megannyi szálkával lettem gazdagabb. Azt hiszem kezdem érteni, hogy miért lehetetlen küldetés bontott deszkára bukkanni. Nagyon melós újrahasznosítani. Kevésbé munkaigényes az új anyag felhasználása. Na de éljen a környezettudatosság! Ide veled bontott deszka!

Folytatása következik…

március 3, 2015

Nézzük mivel is kezdjük ?

A lakásfelújítás nem egyszerű dolog. Egyrészt nem árt ha tudjuk hogy mit akarunk, mikorra akarjuk és nagyon fontos hogy tudjuk kivel karjuk. Így máris megérkeztünk az egyik nehéz kérdéshez. Hogyan válasszuk ki a megfelelő szakit? A választás során több szempont alapján dönthetünk. Egyrészt választhatjuk azt akit már régóta ismerünk, akiben megbízunk, aki már dolgozott nekünk és meg voltunk vele elégedve. Választhatunk ismeretlenül is mondjuk internetes keresés alapján, referenciák alapján, és választhatjuk az ismerősünket/rokonunkat/barátunkat is. Bárhogyan is döntünk nagyon fontos, hogy mielőtt egyetlen kapavágás is történik legyen a kezünkben árajánlat, vagy szerződés. Még akkor is, ha ismerőssel dolgozunk. Ha jó a kapcsolat akkor annál inkább, és éppen azért, hogy az is maradjon. Az árajánlat, vagy a szerződés minden fontos munkanemet tartalmaz, így nem érhet meglepetés senkit. Ha nincs “befutó” biztos mesterünk akkor érdemes több helyről is ajánlatot kérni, mert lehetnek különbségek. A bevett gyakorlat szerint 3 ajánlatra szükség van, hogy tudjon az ember dönteni.

Ezeken egyrészt már túl vagyok. Az épületgépész csapat már egy korábban kipróbált csapat, megbízható, és szakmailag is magas színvonalat képviselő társaság. Ugyanezt tudom elmondani a nyílászárós csapatról is. A villany még mindig vagy már megint kérdés. Ez most is leveri a biztosítékot hogy stílszerű legyek. Na de nem adjuk fel.

Annál is inkább mert a bontási munkákkal már megvagyunk.

Íme: Padló fölszedve, csempe leverve…

Természetesen ezzel párhuzamosan folyik a tervezgetés, amiről a következőkben mutatok gondolatébresztő enteriőröket.

február 27, 2015

Akasztják a hóhért.

A blog írás akkor ötlött fel bennem, amikor egy budapesti kis belvárosi lakás felújításába kezdtem. Akkor már körvonalazódott bennem, hogy a hobbiból talán hivatás lesz, és ezt az idő beigazolta, kijártam a lakberendező iskolát. És most íme itt egy új kihívás, egy újabb lakás felújítás. A- Z ig. Akkor amikor az első lakást csináltam leginkább az intuíciókra hagyatkoztam meg azokra az ismeretekre, amiket innen – onnan összecsipegettem. Most viszont már mint képzett lakberendező kezdek hozzá. A különbség a kettő között csak annyi, hogy most nagyobb a nyomás: nem hibázhatok. A képzés persze jó dolog, valamiféle rendszer alakul ki az ember fejében azokról az ismeretekről amit már addig is tudott, plusz néhány új dolog. Persze annak akinek nincs valamilyen műszaki előképzettsége, annak jóval több új információt tartogat egy ilyen iskola. De ennél a szakmánál is mint minden másnál a legtöbbet mégis a gyakorlat jelenti, és a tapasztalat.

De miért mondom hogy akasztják a hóhért? Azért mert ilyenkor amikor van egy új feladat, kihívás én is ott vagyok ahol a megrendelők is szoktak lenni: Milyen legyen ha majd kész lesz. Rengeteg dolog tetszik, szeretnék sok mindent megvalósítani, de egy ekkora kicsi lakásnál azért nem fér bele minden. tartogatni kell az ötletekből a következő feladatra 🙂

Na de akkor kezdjünk is hozzá. A lakás egy egy szobás 30 m2-es kis garzon, pöttöm fürdőszobával, kicsit jobb mérető konyhával és ami a gyöngyszem ebben a lakásban, a konyhából nyílik egy világos, fedett, de mégis kültéri bevilágító “udvar”, a maga majdnem 3 m2-ével egy kis plusz csoda a belvárosban.

Na akkor először néhány fotó a kiindulási állapotról:

Ez a szoba, ami egy belső udvarra néz.

Ez az előszoba, ami egy légtérben van a konyhával, de mégis kicsit elszeparálva.

Ez a konyha, ahonnan ki lehet menni a bevilágító “udvarra”.

Íme a kis gyöngyszem:

És a pöttömnyi fürdő:

Ezek a kiindulási állapotok. A következőkben lépésről lépésre írom majd meg a terezgetés, és a kivitelezés minden egyes fázisát, de nem most. Mindent a maga idejében!

november 5, 2014

MIBE VÁGTAM A FEJSZÉMET?!

Nagyon sok bútor felújításról szóló oldalt, kis videót néztem már és kedvet kaptam az alkotáshoz. Na meg persze a nagylány is reklamált, mert a szobájában egy sötét (fekete-barna) komód volt, és nem győzte a portörlést- így új komódért kiáltott. Tehát megfogalmazódott az igény, “és az sem árt ha nagyobb, több fiókos” – ez volt a kérés.

Így az alkotási kedv, és az igény összetalálkozott, és volt egy komód, amit már jó régóta mostohaként rakosgattunk ide -oda, mert nem illett már sehová, de kidobni sajnáltam. Így Ő lett az alkotásom tárgya:

A szobában a többi bútor fehér, vagy van olyan bútor is, ami fekete-barnával van kombinálva. Így ez a komód fehérre lesz lefestve.

Elmentem a festékboltba és olyan festéket vettem, ami kifejezetten bútorra való. Alapvetően az is egy zománc festék, de jóval nagyobb a kopásállósága, és nagyobb a rugalmassága, így kevésbé sérülékeny. Úgyhogy ha olyan bútort festettek át, ami használatban van (asztal, polc szék) akkor mindenképpen érdemes, bár nem olcsó. Viszont nagyon kiadós. Olyan sűrű mint a tejföl.

Szóval nekiestem, leszedtem a fogantyúkat, és egy nagyon finom csiszoló vászonnal átdörgöltem, inkább csak az esetleges piszok eltávolítása miatt.

Portalanítás után nekiláttam a festésnek. Mint mondtam nagyon sűrű a festék, így nem folyt meg egyáltalán.

Először a tetejét majd a többi részt festettem le. Kevés festéket vettem az ecsetre, és úgy kentem, hogy a fa erezete még egy kicsit átüt.

Amíg a komód szárad, addig elővettem a fogantyúkat. Először le akartam cserélni, de nem igazán találtam kedvemre valót, ami nem került volna egy vagyonba. Így elővettem az eredeti fogantyúkat, gondoltam mielőtt egy újabb komód árát költöm fogantyúra- (kis túlzással) adok egy esélyt a régieknek. Egy cipős doboz tetejére csavaroztam rá és lefújtam króm színű festék spray-vel.

Először arra gondoltam, hogy átfestem még egyszer a komódot, de így jobban tetszett. A lányka szobájában türkiz virág mintás tapéta van, így adta magát, hogy türkizzel díszítsük a komódot. És itt jött le a pillanat, amikor azt mondom, hogy le ment az eszem. Mert hát hiába vannak tapasztalt okosabb emberek miért is hallgatnánk rájuk? Aki próbálkozott már a gumihengeres festékkel az tudja hogy nagyon nehéz vele pontosan szép munkát végezni. Nem véletlenül kell ezt megfelelő gyakorlattal bíró szakemberre bízni. Na de nekem semmi nem lehetetlen. Egyszer már sikerült, egy kis falfelületen, most miért ne sikerülne?

Úgyhogy kimaszkoltam azt a két sávot, amiben a henger minta fut majd. (Én csak egyet szerettem volna, de a leány nem szereti az asszimmetriát)

És jött a festéktartály, beleöntöttem a zománcfestéket- Itt fontos megjegyezni, ha mindenképpen ki akarjátok próbálni, mindenképpen vizes bázisú festéket válasszatok! Én is azt választottam, így legalább a szerszámok tisztítása nem volt nehéz. Szóval összeszereltem a hengert, és gondoltam naívan, hogy két csíkot végiggurítani gyerekjáték. Hát nem az. A komód felülete sima, nincs tapadása. A zománc festék szintén síma, nem szemcsés, így annak sincs tapadása, és ahogy gurítani kezdtem, a henger ahelyett hogy gurult volna, szépen elkezdett csúszni a felületen. Na innen volt nem gyerekjáték. Egyik kezemmel próbáltam a felülethez nyomni a hengert, a másikkal pedig szépen lassan tekertem, hogy ne csússzon. A kezdeti ijedség után azért nem volt az olyan ördöngős, csak kicsit lassú. Így szépen lekészült a két díszítő csík. Aztán amikor megszáradt a minta, maszkoló szalagokat eltávolítottam, és felcsavaroztuk a fogantyúkat, és végül bekerült a helyére.

Most a teljes szobát nem tudom megmutatni- túl sok a személyes holmi, és nem kaptam rá engedélyt. De nagyon helyes lett ez a régi darab kicsit felturbózva, és hasznos is lesz, mert jóval nagyobb és nem annyira porérzékeny.

Nos, ez a kis munkám is jó példa arra, hogy nem kell kidobni, ha meguntuk, nem kell megijedni, ha valami gubanc van, mert mi bajunk lehet? Mégis kidobjuk? Vagy újra kell festeni? A második úgyis mindig jobban sikerül. Abban viszont tapasztalt kollégáimnak igazat kell adnom: bútorok mintázásához könnyebb megoldás a stencilezés. Bár azt még nem próbáltam. De ami késik nem múlik……

október 7, 2014

AZ UTOLSÓ SIMÍTÁSOK KÖZBEN

Mondhatnám, hogy az utolsó simítások után, de sajnos még mindig nem tartunk ott. A lámpák még hiányoznak, bár már a fürdőszobait kiválasztottam, az étkezőbe készítettem egyet és még két lámpát készítettem, egyet a nappaliba és egyet az előtérbe, de ezek még nincsenek felrakva. A lényegesebb dolgok elkészültek most mutatok még fotókat a kész állapotról. Majd a lámpakészítést is megmutatom.

Itt van a konyha helye kialakítva. Minden géphez a szükséges kiállásokkal csatlakozókkal.

Erről az ajtóról még mesélek egy kicsit, jól nézzétek meg.

Íme a másik saját készítésű lámpám.

Ezek a képek a kis galériáról készültek.

Így most a felújítás véget is ért. Lesz még néhány finomítás, lámpa felszerelés, majd azokról is mutatok képeket, és még egy bejegyzést szentelek az ajtónak.

október 1, 2014

DUPLÁZZUNK

Folytatva a lakásfelújítási projektet, tovább fűzöm a gondolatokat a kérdésekkel- döntésekkel kapcsolatban. A nagyszobai galéria jól sikerült, szép és praktikus lett. A galárián kialakított kis hálószoba nagyon kellemes lett. Van természetes fény is, meg persze egy kis “csalás” az elválasztó fal nyílásaiban, de mégis szeparált lett. Belülről ez így néz ki.

Már csak a lépcső volt a kérdés. Eredetileg a lépcső egy létra szerű feljáró volt, ami nagyon kényelmetlen volt. Eldöntöttük, hogy a lépcső átkerül a másik oldalra, mert ott a fal mellett kényelmes húzott karú lécsőt is el lehet helyezni. Természetesen azért ez sem olyan mint egy normál lépcső, de a lehetőségekhez képest kényelmes. Magát a lépcsőt készen vásároltuk, de a színe nem tettszett, így azt saját kezűleg lazúroztam dió színűre.

A lépcső melletti fal nekem nagyon steril felület volt, tapétázni nem akartam, de gondoltam itt a lehetőség hogy újabb kreatív ötletet valósítsak meg.

Ha esetleg megtetszett a lámpa amit itt láttok, akkor ne lepődjetek meg, ha nem találjátok meg egyetlen áruházban sem- ez lett a kreatívkodásom végeredménye. (később még mutatok képeket róla)

Nos ezzel készen is van a nagy galéria.

Miért is lett duplázás a bejegyzésem címe? Mert itt nem állhattunk meg… kellett még egy galéria.

A nagy belmagasság miatt vétek lett volna nem kihasználni a teret.

Most visszamegyünk kicsit az időben és mutatok pár képet a szétbombázott állapotokról. A lakás bejáratánál ahol korábban a konyha volt, ott egy előszobát alakítottunk ki, egy kis háztartási falfülkével. Mosógép kiállással, és a meleg víz bojler kiállásának helyével. Ebből nyílik a fürdőszoba, ami ahhoz képest hogy egy kicsi lakásról beszélünk, szép tágas lett. A fürdő szoba fölé pedig egy kicsi galéria került.

Ehhez a válaszfalat részben és volt amelyiket egészen el kellett bontanunk. Szétbontottuk a fürdőszobát, nem volt egy szép látvány.

Tömören néhány képben megmutatva erről van szó.

Itt azért nem volt annyi mozgásterünk sem a korlátot sem a lépcsőt illetően, mert nagyon behatároltak voltak a lehetőségeink. A lécső kicsit meredekebb mint a nagyszobában, mert kisebb a hely, a korlátnál pedig mindenképpen egy áttört szellős megoldásban gondolkodtam, hogy ne alakuljon ki “doboz” hatás. Ez a galéria mindössze 6,5 nm, de úgy gondolom hogy mindenképpen hasznos lehet, és a két galériával a 37 nm-es lakásból máris 56 nm-es lett.

És ahogy kerültek a helyükre a dolgok, egyre szebb és mutatósabb lett az egész.

A lépcső és a korlát acél szerkezetű lett, fa lépcsőlapokkal, amit szintén dió színűre lazúroztam.

De egyenlőre csak a váz szerkezet látszik.

A bejárati ajtó mögött indul a feljáró, így nincs benne a közlekedési útvonalban. A lépcső alatt pedig elegendő hely van mindenféle dolgok tárolására.

A tapétán lévő bronz szín ihletett arra, hogy a lépcső szerkezetet bronz színűre fessem.

Itt még a padló burkolatok nincsenek készen.

Azért ez így képekben elmesélve gyors és látványos. Ez persze a valóságban sok sok “újratervezés”, bosszankodás, és fejvakarás mellett történt. Ami nagyon nem könnyítette meg a dolgunkat az az volt, hogy egyetlen derékszög nem található a lakásban. Minden mindennel olyan szöget zár, be, hogy még véletlenül se legyen közte egyetlen 90 fokos sem. Na de ez adja meg a báját a dolognak. Ettől függetlenül az azért elmondható, hogy ez a régi épület még mindig jobban meg van építve, mint egyik másik most épített ház. A válaszfal bontásánál találkoztunk olyan falazással, amit a mai kőművesek talán csak könyvből ismernek. Bár nem akarom a szakikat becsmérelni, lehet hogy egy tanult kőműves tudná, de a sok – magát építési vállalkozónak nevező- kókler nem biztos. És tényleg nem szeretnék megsérteni senkit, és aki tudja hogy szakmailag felkészült és profi, az semmiképpen ne vegye magára, de sajna vannak a piacon ennek az ellenpéldái is bőven. Tapasztalatból tudom.

Folytatásban következik még a fürdőszoba, és a gépészet.