Mit is kezdhetnénk. Lehet belőle tűzifa a kandallóba, vagy a szalonna sütésnél az udvaron. De mit tegyünk, ha sajnáljuk a tűzre dobni?
Fessük le. Például fehérre, tekerjünk rá villanydrótot foglalattal
Végül öltöztessük fel egy – egy rizslámpa burával:
Vagy csináljunk belőle fogast:
Vannak még ötletek. Érdekel?
Ez a három dolog az ami feltétlenül kell, ha ki akarod magad próbálni a raklaptuningolásban. Ezen kívül kell persze más is, de ezek nélkül biztos hogy nem fog sikerülni. Az első hozzávalóhoz tudok egy kis segítséget adni, de a többihez sajna nem. Na de ha az ötlet meg van, akkor remélhetőleg meg lesz az akarat is, és akkor már időt is szakítunk a megvalósításra. Fontos! Ne légy türelmetlen. Sok és alapos munkával lehet a tökéletes végeredményt elérni.
Íme tehát ötletek kintre, bentre, egyszerűbbek, bonyolultabbak… lehet válogatni.
Néhány ötlet, amihez nem kell a teljes raklap csak a deszkák róla:
És néhány ötlet a lakásba:
Itt a világítás a lényeg.
Vagy ha sok hely kell a mozizáshoz
Itt az tetszett, hogy kis lerakó hely is van a kanapé mellett.
A csajosabb finomabb stílusba is beilleszthető
Ha gyerekszoba, ne felejtsük el a tökéletes szálkamentesítést. Szóval csiszolás csiszolás és még egy kis csiszolás…
Szépek a kövek az üveglap alatt. A raklap nehézkes megjelenését szépen oldja a sok apró üvegváza
Mosdószekrény és térelválasztás egyben mindez raklapból?…(mellesleg az ágy szerkezete is megér egy misét)
És természetesen a kedvenceink sem maradhatnak ki:
források:
Igen, megosztó a raklap újrahasznosító téma. Vannak akik esküsznek rá, és bármit elkészítenek belőle – rusztikus, ipari, loft, vintage, ezek mind jó barátai a raklap újrahasznosításnak. Vannak akik hidegrázást kapnak tőle. De mi a helyzet valójában. A stílusos jó megjelenésű raklapbútor megvalósítása igen munkaigényes- de nem állítom hogy nem éri meg. Csiszolás, majd ezt követően szálkaeltávolítás, festés vagy lazúrozás, ismét csiszolás…. majd újra festés, és akkor jöhet a többi.
Nálam ez úgy nézett ki, hogy előkészítés után két raklapot tettem egymásra és úgy kapta a görgős lábakat. Tetejére szivacs, amit egy kedves kárpitos barátom csinált meg (Köszi Gyurci!) Háttámlaként is szivacsokat használtam, de ez csak akkor jó ha a fal előtt van a kanapé. Négy raklap nyolc görgő, jó pár óra munka és íme az eredmény:
Nekem kevés is elég. Sokat gondolkodtam már ezen, hogy hol húzódik a határ a boldogság és az elégedettség között, mert a kettő szoros rokonságban van egymással. Ha kitűzök magam elé egy napi ütemtervet a tennivalókkal, és csak néhány dolog marad el, akkor elégedett vagyok, de azért ez még nem tölt el boldogsággal. Ha a férjemtől kedves bókot kapok, vagy a gyerekek azt írják nekem anyák napján hogy “te vagy a legjobb anyuka” akkor boldog vagyok. Ne ijedjetek meg, nem akarok átnyergelni a lélekápolás szakterületére, de ahhoz hogy értsétek azt hogy mit érzek amikor boldogságról beszélek ezt a kis kitérőt meg kellett tennem.
Szóval mi kell a boldogsághoz (a bókokon túl)? Természetesen valami alkotás. Az hogy valami szikra kipattan a fejemben és hozzá a késztetés, hogy ezt végig kell csinálni, meg kell valósítani. Sokszor persze kevés vagyok a megvalósításhoz, akkor jönnek a barátok, ismerősök és mindenki aki segíteni tud a megvalósításban.
Most két dolgot mutatok meg ami nagyon nagy öröm volt számomra, hogy pontosan úgy készültek el, ahogyan annak az ötlete a fejemben megszületett. A megvalósításért köszönet Babodi Zolinak, Papp Lacinak, Gál Iminek. KÖSZI!!!!!
Az első dolog amit megmutatok az egy bárszék.
A lakásba kerestem bárszéket, ami passzolna az “újrahasznosított” deszkákhoz, de sehol nem találtam olyat, amire gondoltam. Szereztem hát két hajlított támlájú kiselejtezett iskolai széket, aminek az új lábakat Laci készítette el. Íme a végeredmény:
A másik dolog ami sok dilemmát okozott az a belső ajtó kérdése. Miből legyen, hogyan működjön. Talán egyszerűbb és olcsóbb is lett volna, ha a kereskedelmi forgalomban kapható belső ajtókat választom. De egyiket sem találtam elég jónak. Így jutottam el a deszka ajtókig, és a görgős szerkezetig. Sokféle kérdés merült fel a kivitelezés során: nem lesz – e hangos ha gördül, hányas lemezből hajtsuk le a sínt, hogyan oldjuk meg, hpgy ne tudjon “kiugrani” a sínből stb stb. Sok kérdés, sok ötletelés, és íme a végeredmény:
Imi az ajtólapokat készítette el borovi fenyőből. A lazúrozást én csináltam úgy ahogyan a deszka burkolatnál. Sötét alap rá szürke lazúr:
És hogy néz ki mindez a helyén a vasalatokkal görgőkkel? Zoli keze munkáját dicséri:
A fürdőben:
És az előtérben:
A végeredményt látni, megfogni, használni… nekem ez is boldogság.
Nem adtam fel. Mint láthatjátok mér sok idő eltelt az utolsó írás óta, és bár itt a blogon megállni látszik a lakásprojekt, a valóságban viszont az történt, hogy ütemesen haladok előre a felújítással. Szépen lassan minden a helyére kerül, és végül- ha valami nehezen is, de került bontott deszka a falra.
Sajnos nem mindenhová ahová szerettem volna, de itt megpróbáltam a lazúrral elérni azt a hatást, hogy “avattas”-nak tűnjön.
Néhány fotó az előkészületi munkákról:
Vegyünk először is gyalult deszkákat:
Aztán alapozásként egy sötét dió színű lazúrt kentem rá úgy, hogy foltonként vastagabban. Ezt könnyebb megvalósítani mint az egyenletes kenést.
Ez után következett a szürke lazúr:
És ez került a falra mint burkolat és a helyén így néz ki:
Na és a bontott deszka?
Végül raklapokat szedtem szét, kotorásztam az udvaron, a farakáson és találtam egy -két szál deszkát a raklapos deszkákhoz. Azt azért el kell mondanom, hogy a raklap szétszedés embertelen munka!!! – begyógyult szögek, hasadó deszkák- ez lehet hogy tényleg csak a neten látszik egyszerű mutatványnak- ne de megbirkóztam vele (több kevesebb férfi segítséggel- Köszi Ábel!), majd csiszolás, lazúr és a helyszíni felszerelés. Ezek mind egymás után, mindezek során a tapasztalatokon túl megannyi szálkával lettem gazdagabb. Azt hiszem kezdem érteni, hogy miért lehetetlen küldetés bontott deszkára bukkanni. Nagyon melós újrahasznosítani. Kevésbé munkaigényes az új anyag felhasználása. Na de éljen a környezettudatosság! Ide veled bontott deszka!
Folytatása következik…
A deszka ügy még folytatódik, mert sajna még mindig nincs meg az átütő megoldás. Pedig tudom hogy nem őrültség, és jó lesz majd ha a helyére kerülnek a deszkák. De addig is, hogy lássátok mire is kellene, egy kis bekukkantás a tervekbe:
Egy őrült nő esete a két lábon álló mesterekkel.
Többször is megmosolyogtak a munkák során, amit már egész jól viselek. A legtöbb “megmosolygást” a bontott deszka kapcsán sikerült begyűjtenem.
A lakásban több helyen is szeretnék bontott deszka burkolatot használni, és azt gondoltam, hogy ez azért nem egy megoldhatatlan feladat. De most még mindig úgy tűnik hogy igen. Ám mivel nem vagyok az a feladós fajta, ezért még futok néhány kört- gondoltam.
A minap jöttem haza az autópályán és egy olyan telephelyet láttam ahol voltak bontott építőanyagok. Nagyon megörültem, mert tudni véltem, hogy melyik telephely az. Odamentem másnap, már éreztem az orromban a bontott deszka illatát, és lelkes voltam. A telephelynél már a kapuban találkoztam a tulajdonossal, és felvázoltam neki a jövetelelem célját. “Jó napot!Bontott deszkát szeretnék venni.” mondtam én, mire ő felvilágosított, hogy ezen a telephelyen nincs bontott deszka és nem is tudja hogy hol kaphatnék. “Zsaluzni kellene?” kérdezte Ő, mire ragyogó szemekkel mesélem el neki, hogy igazából falburkolatot szeretnék készíteni belőle. Nagyon sajnálom, hogy azt az arckifejezést nem tudom nektek bemutatni amit akkor sikerült a manus arcára csalnom. Szerintem nem tudta eldönteni, hogy most szabadultam valami elmegyógyintézetből, vagy valami kandi kamerás vagyok-e, de a szája sarkában meghúzódó mosolyól biztosra vettem hogy bolondnak néz.
Az asztalos fiú is csak bazsalyogott a bajsza alatt,amikor ecseteltem neki a bontott deszkához fűződő viszonyomat, gondolta, majdcsak észhez tér ez a némber és akkor nem akar ilyen bolondságot.
A festő is kérdezte, hogy mi lesz azon a falfelületen, mikor mondtam neki, hogy bontott deszka burkolat akkor csak annyit mondott a szemöldökét felhúzva: “hát te tudod”.
Szóval így jártam – én nem anyátokkal, hanem a bontott deszkával.
De én tudom hogy nem vagyok őrült, meg is mutatom nektek, hogy mi inspirált engem ebben a választásban.
A közművekkel történő küzdelmeimről írtam, és mindeközben volt még egy elvarratlan szál, de erről nem mertem írni, nehogy elkiabáljam- mint a gázt. Most a vízről van szó. Mint már írtam olyan izgalmas megoldást találtunk a lakásban a feltárást követően, hogy még a szerelők is csak lestek. A gerincvezeték a fürdőszoba közepén jött föl a lakásba és onnan ágazott 3 felé, és így volt 3 vízmérő órám. Ügyesen megoldották a szerelők, hogy a 3 órából kettőt kiváltottak így a szükségtelenné vált, és csak egy órán át jön a víz a lakásba. Na ez így mind szép, de hogy nem fogok én három órára vonatkozó számlát kapni? “Annyi a dolgod, hogy bemész a vízműhöz és bejelented.” mondta a gépész főnök. Na ekkor kezdtem el cidrizni. Ilyen nincs. Biztos nincs.Remegő térdekkel és gyomorgörccsel álltam a sorszámmal a kezemben. És sorra kerültem és az ügyintéző a kezembe nyomott két papírt. “Ezt tessék kitölteni, közös képviselővel aláíratni és visszajuttatni hozzánk és ennyi.” ENNYÍÍÍÍÍÍÍ?
Na hát akkor ma megerősítem a hírt, miszerint ENNYÍÍÍÍÍ.
És ez nem mese volt.
Ezt a bejegyzést nem azért írom, hogy szórakoztassalak benneteket az én történeteimmel tévedéseimmel, hanem azért hogy tanuljatok belőle- mert az okos a más kárán tanul. Az emberek amikor lakást vesznek sok mindenre figyelnek, de a műszaki állapotokra nem igazán. Legyen szép napfényes a lakás, legyenek új nyílászárók esetleg szép új fürdőszoba. Sokan felújítottként hirdetnek lakást ha csak egy festés történt vagy egy új konyhabútor. De higgyétek el, ez a kisebb költség egy lakás felújítás során. Sokkal fontosabb hogy mi van ott amit nem látunk. Fontos, nem elég csak a szemünkre hagyatkozni, hanem a dolgok mögé is kell néznünk, s ne sajnáljuk szakember segítségét kérni ha mi magunk nem értünk hozzá. Nagyon fontos odafigyelni arra, hogy a nagy közösben milyen állapotok uralkodnak . Mert ami a mindenkié az senkié, vagy mert arra nincs úgy sincs személyes ráhatásunk, csak közös erővel lehet változtatni bármin is. De pontonosan ez az az ok, ami miatt fokozottan oda kell figyelnünk ezekre a tényezőkre is. És az ingatlanközvetítők sem adnak megfelelő tájékoztatást, mert elsősorban az értékesítésben érdekeltek és nem abban, hogy a vevő teljesen tiszta képet kapjon. Ezt a saját hibámból okulva mondom nektek. Az előző lakásfelújításnál a villany- problémával küzdöttem, most ennél a lakásnál -tanulva az előzőekből arra nagyon odafigyeltem. A gázzal korábban nem volt gáz, és nem gondoltam arra, hogy így belefuthatok.
Szóval amit mindenképpen érdemes:
1. Megkeresni a közös képviselőt, és nem csak az esetleges tartozás ellenőrzése miatt, hanem a ház műszaki állapotára vonatkozó kérdések miatt: Voltak -e a házba bejövő közművezetékek cserélve? Villany, gáz, víz, szennyvíz ezek a legfontosabbak.
2. Megnézni a házba bejövő vezetékek állapotát. Abból sok minden leszűrhető. A vízvezeték állapotából következtetni lehet arra, hogy milyen lehet a lakásban lévő vezetékek állapota.
3. A bejövő gázvezetéknél ha erős gázszagot észlelünk, akkor biztos hogy ott a vezetékekkel, vagy az elzáró csappal van valami gond.
4. Meg kell kérdezni, hogy volt-e a házban műszaki biztonsági felülvizsgálat, kiváltképpen a gáz tekintetében. Sokan nem tudják, hogy a Főgáz ingyen elvégzi a műszaki felülvizsgálatot, és javaslatot is ad a hibák javítására. De ha nagy a gáz, akkor rögtön megszüntetik a gázszolgáltatást, és akkor nincs kegyelem ki kell cserélni a gerincvezetékeket az épületben. Ez persze megnövelheti a közös költség összegét, de jó esélyünk marad arra, hogy a ház nem repül a levegőbe. Éppen ettől való félelem miatt a közös képviselők lakói nyomásra, vagy egyszerűen lustaságból- hogy nem legyen plusz munka- elmulasztják ezt a felülvizsgálatot és akkor jön a feketeleves. Jobb esetben 2-3 hét gáz szünet, vagy a rosszabb esetet inkább nem ecsetelem.
5. Villanyhálózat. Ez egy kicsit bonyolultabb téma, és nem is igazán vagyok szakértője ennek, de amit megtanultam, azt megosztom veletek. Mielőtt bármit is tesztek le kell ellenőrizni, hogy a lakásba bejövő áramerősség mekkora, milyen teljesítményű készülékek ellátására elegendő? Például ha 25A- a villanyóránál lévő biztosíték, akkor ne tervezz elektromos főzőlapot, mert ha lesz még mosogatógéped, mosógéped, hűtőd, fagyasztód, páraelszívód, ne adj Isten klímád, akkor biztos hogy nem lesz elég. Mindenképpen együtt kell vizsgálni a gáz és a villany kérdést. Fűtés- főzés- meleg víz- ezekhez kellenek a legnagyobb energiaigényű berendezések, ezeket kell összehangolni. A rendelkezésre álló áramerősség bővíthető 32A -ig alanyi jogon – bár ha régi a villanyórád akkor azt szabványosítani kell, annak elég magas költsége van. A további A-ért fizetni kell az ELMŰ-nek. Na de itt jön az a képbe, hogy tudnunk kell, hogy milyen vezetékek, és mekkora a házba bejövő áramerősség, azaz hogy van – lehetőséged a saját órád felfejlesztésére.
Ez elég bonyolultnak tűnik és sok esetben nincs is erre idő hogy mindent körüljárjunk egy vásárlás előtt, de a felújítás tervezésénél számolni kell plusz költségekkel.
6. Még gáz: A gáz hálózatnál nem elég azt tudnunk, hogy milyen a hálózat állapota, foglalkoznunk kell a kéményekkel is. Ebbe aztán tényleg nem akarok nagyon belemenni, mert ez még összetettebb mint a villany, de az tudni kell, ha hozzányúltok a lakásban bármilyen gázkészülékhez, vagy a vezetékhez, az szinte minden esetben engedély köteles, és akkor előírják a mostani jogszabályoknak való megfelelőség biztosítását, és az nagyon sokba kerülhet. Például a kéménybe bekötött készülékek esetén akár a kémény kibélelését is előírhatják, ami akár a lakás árának az összegével is felérhet. Persze választhatunk gázkészülék helyett elektromos készüléket, de ott meg az áramerősséget kell figyelembe venni.
Egy szó mint száz, a gáz és a villany kéz a kézben jár, mondhatni házastársak ha lakásfelújításról van szó. Válás ritkán lehetséges, és ez esetben is költséges mulatság.
7. Zárásként a vízről néhány szó: az talán nem olyan bajos mint a többi, bár ki tudja.. Egy biztos ha régi rozsdás vezetékek vannak a házban a saját vezetékhálózatunk kicserélésénél belefuthatunk abba, hogy annyira rosszak a régi vezetékek, hogy az új vezetékeket nem tudják hozzá csatlakoztatni. Ott bizony az egész strang kicserélendő, és az bontással jár. És ami rossz hír lehet, hogy nem csak a saját lakásunknál hanem az alattunk lévő lakásokban is. Ott bontás – felújítás költségét mind a mi zsebünk bánja.
Szóval veszélye van ezeknek a felújításoknak, főleg akkor, ha egy olyan lakást veszünk meg ahol a felújítás csak a szemnek szól. Ott bármi lehet a szép burkolat alatt, és bizony ha bontani kell akkor már mindegy hogy szép újat vagy a régi csúnyát kell bontani. Csak abból a szempontból nem mindegy, hogy az új árát kifizettük a vételnél.
Összegezve mindenképpen ezt javaslom, hogy ne csak a szemünknek higgyünk!
Miért is teszünk kitérőt? Mert a lakásfelújításhoz kapcsolódva bemutatnék nektek egy manapság igen népszerű stílust a LOFT-ot. Erről a stílusról röviden már írtam a vizsgamunkámnál, de most egy kicsit bővebben is kifejteném. Azért érdekes ez most, mert a lakás felújításánál én is használtam loftos elemeket, loftos hangulatot, s bár a lakás nagysága (kicsisége) nem adott igazi táptalajt ennek a stílusnak, egy két apróság azért belefér…
Szóval mi is az a LOFT? Először is a stílus kialakulásáról és a külső homlokzati jellemzőkről, az épületek megjelenéséről:
Legalább ugyanannyira életstílus, mint lakberendezési irányzat a loft, amelyről nagyon nehéz nem szuperlatívuszokban beszélni. Lényege, hogy korábbi gyárépületeket alakítanak át elképesztően stílusos lakásokká.
Első futárai Európában a XIX. századi Párizsban, a tengerentúlon pedig a két világháború közti nagyvárosokban, New Yorkban, Bostonban vagy Philadelphiában jelentek meg. Franciaország bohém művészeinek tágas és világos terekre volt szüksége, ahol élhettek és alkothattak, így költöztek be az első kihasználatlan gyárépületekbe. Az Egyesült Államok nagyvárosaiban szintén a szükség hozta életre a loftok megszületését, sokan maradtak otthon nélkül, így gyakran illegális lakásfoglalóként költöztek be azokba az üzemcsarnokokba, amelyeket az ipar hanyatlása miatt már nem használtak.
A loft eredetileg soha nem lakóépület, ezért az alapvető jellemzők nagyon eltérnek a hagyományos lakásokétól. A gyárépületek óriási ablakai, szokatlanul nagy belmagassága és legfőképpen hatalmas, egybenyíló tere minden esetben megmarad, a loft így hihetetlenül szellős és tágas.
Eredetileg valódi loftnak csak az öreg, lerobbant gyárépületek és üzemcsarnokok revitalizálásával létrehozott lakásokat fogadják el. Ezen lakások jellemző elemei a vakolatlan téglafalak, a beton padló, az óriási ablakok, az 5 métert is elérő – vagy még annál is nagyobb – belmagasság, a mennyezet alatt futó csövek, kábelek és más gépészeti elemek, valamint az – akár 120-160 m2-t is meghaladó méretű – egylégterű terek.
A loft-lakások az urbanizáció tipikus eredményei, és csakis városi környezetben képzelhetők el. Külső és belső építészetileg általában indusztriális vagy minimalista stílusban vannak kialakítva – bár berendezésében a modern kor igényeit kielégítve, szinte bármilyen stílus elképzelhető a loft lakójának ízlése szerint.
Néhány évtized alatt a korábbi olcsó, sőt néha ingyenes csarnok-lakások drága és kelendő, sokak által irigyelt lakásokká váltak. Bátran kijelenthetjük, hogy a loft mára már egy életstílussá nőtte ki magát, mely jellemzően a jól szituált, fiatal és szingli – vagy legalábbis gyermektelen párok – igen elfoglalt emberek otthona.
Amerikai statisztikák szerint a “loft-living” kifejezetten értelmiségi életforma, azon személyeknek, akik kedvelik a művészetet, illetve a belváros közelségét élvezve gyakorta járnak el szórakozni (mozi, színház, éttermek és pub-ok), és minderre tudnak és hajlandók áldozni is. A tengeren túl a loft-lakásokat tartalmazó háztömbök komoly infrastruktúrát vonzzanak: éttermek és bárok, szórakozó helyek (pl. biliárd klubok) és egyéb szolgáltató vállalkozások (fodrász, kozmetika), valamint elegáns butikok költöznek a szomszédságba – fenntartva továbbra is a könnyed bohémság imázsát.
Hazánkban is megjelentek az első próbálkozások egy-egy loft típusú lakás kialakítására, de igazán soha nem fog megszilárdulni ennek a stílusnak a kultúrája. Ennek számos oka van, a szemléletbeli nyitottság és az anyagi források hiánya is visszatartó erő, de a legnagyobb akadályt egyszerűen az jelenti, hogy nincsenek hozzá megfelelő ipari épületeink. A klasszikus gyárépületeket, amelyek nyugaton otthont adhatnának egy loft lakásnak, sorra bontják le, a megmaradtak pedig vagy a környezetük vagy az állapotuk miatt óriási befektetést igényelnének. Ennek ellenére már megjelentek a első fecskék és bár nem amerikai méretekben, de loft, vagy loft szerű lakásokat kínálnak az erre áhítozóknak.
A stílus kialakulásának kezdeti nézeteivel szemben új ma már loftnak tekintenek minden olyan épületet, ami – akár régi, akár új építésű – nagy egybefüggő terekkel rendelkezik. Itt is alapvető a nagy belmagasság és az óriási ablakok megléte, bár alapterületben már nem feltétlenül a hagyományos loftokra jellemző 120 m2 feletti méretek jellemzők
Éppen ezért, mivel ez a stílus mára igen népszerűvé vált az elit számára, ezért a stílus jegyeit új épületek tervezésénél is alkalmazzák. Így egyre több az új építésű LOFT épület. S bár ezek megjelenésükben nem azonosak a stílus kialakulásához köthető gyárépületekkel, de a külső homlokzati megjelenésükben és anyaghasználatukban megtalálhatóak a stílusjegyek.
